Édesapám örökbecsű mondása mindig eszembe jut, amikor a feszültségtől, vagy a koncentrációtól visszatartom a levegőt, még lélegezni is elfelejtek. Az egészség megtartásához, a meditációhoz, a lelki, fizikai átalakuláshoz szükséges légzéstechnikát minden keleti gyógyászat fontosnak tartja és tanítja. A jóga ászanák mozdulatait is a kilégzés és a belégzés üteme vezeti. Aki megtanul helyesen lélegezni, az életet nyer.
November a tüdő hónapja, ami egyszerre jelenti a megfázás, tüdőbetegségek előfordulásának gyakoriságát, de az életünk megújításának lehetőségét is. Érdemes megtanulni tudatosan lélegezni. A hosszú kilégzéssel engedjük el a feszültséget okozó, visszahúzó gondolatokat, érzelmeket, hogy helyet adjunk a belégzéssel magunkba szívott előre mutató, új, pozitív gondolatoknak, érzelmeknek. Ezek aztán a gyakorlás során a fizikai életünkben is megteremtik az újat, az új lehetőségét annak, hogy egységben legyünk önmagunkkal, megtaláljuk a saját életünkben a helyünket.
November ráadásul a 11. hónapja az évnek. A számok világában az egyes pedig mindig a kezdetet jelöli, új életciklus, új lehetőségek, új kezdetek mutatkoznak meg ilyenkor. Persze csak akkor, ha:
- hajlandóak vagyunk változni, változtatni,
- észrevesszük, hogy hol nyílik ki egy új ajtó,
- és van bátorságunk belépni rajta.
Ha az évkörben elvégeztük a belső lelki munkát, akkor valószínűleg a november hozta új fordulatokat is képesek leszünk kihasználni.
A légzést természetesnek vesszük, étel nélkül kibírjuk akár két hétig is, víz nélkül három napig, de levegő nélkül csak pár percig. Érdemes tehát törődni a tüdőnkkel, a levegővétel minőségével. A napi pár perces odafigyelés is minőségi változásokat tud hozni az életünkbe.
Reggel, vagy napközben, amikor friss levegőre megyünk, vagy kinyitjuk az ablakot, hogy szellőztessünk, álljunk meg pár percre, kis terpeszállásban, stabilan. A mutató és középső ujjunkat a két szemöldökünk között támasszuk meg, és fogjuk be a hüvelykujjunkkal az egyik orrlyukat, míg a másikon belélegzünk. Ha nehezen jutunk így levegőhöz, akkor jól fújjuk ki az orrunkat, és kezdjük elölről a gyakorlatot. Most a gyűrűs ujjunkkal fogjuk be azt az orrlyukat, amin beszívtuk a levegőt, és fújjuk ki a másik orrlyukon a levegőt. Felváltva lélegezzünk be és ki hol az egyik, hol a másik orrlyukon keresztül.
Lassan, mélyen szívjuk be a levegőt, egészen a hasunkba úgy, hogy használjuk az egész tüdőnket. A kilégzés még lassabban történjen úgy, hogy a végén még a hasfalunk is szívódjon be, így préseljük ki az összes elhasználódott levegőt.
Tapasztalni fogjuk, hogy egy idő után nincs szükség a reggeli, vagy déli kávéra, mert az ilyen típusú légzőgyakorlat után az egész testünk megtelik oxigénnel és új élettel.
Fokozhatjuk a gyakorlat hatását úgy, hogy a kilégzéskor elengedjük az összes olyan gondolatot, érzelmet, ami zavar, feszélyez, amiről már ideje megszabadulni. Belégzéskor pedig képzeljük el, hogy belélegezzük a fényt, szeretetet, azt az érzést, képet, gondolatot, amit szeretnénk megélni.
Boldogságos megújulást, és az egység megtapasztalását mindenkinek!
Narancsik Ágnes
www.fejlodom.hu
narancsik.agnes@fejlodom.hu
(Fotó: Pinterest)
