„Valódi, életszerű nőknek tervezünk.” - interjú Illéssy Katával

2016. október 22.

Ille-olla. Tetszik ez a (márka)név. Játékos, vidám, de határozottság van benne. Ilyenek a ruhák is, amiket Illéssy Lenke álmod meg, és amikben Illéssy Kata meglátja a nőt amellett, hogy vezeti, építi a brandet.

Lenke és Kata testvérek, méghozzá ikrek (Ille és Olla).

Mindig is határozottan tudták, milyen nőknek szeretnének tervezni, eladni.

„Abból indultunk ki, mi milyenek vagyunk, illetve hogy milyenek szeretnénk lenni. Fontos számunkra a hitelesség. Arra jutottunk, hogy csak úgy tudunk valami mellé állni, hogy ha abban hiszünk és azzal azonosulni tudunk. Így és ezért tudjuk örömünket lelni abban, amit csinálunk.” - meséli Kata.

Megkérem Katát, mondja el, milyen is az Ille-Olla nő.

Divat iránti vonzalmuk kislányként is megmutatkozott. Kata szerette „illegetni-billegetni” magát a tükör előtt. Lenkét ez kevésbé érdekelte.

„14 éves korom körül divattervező szerettem volna lenni, de ez 17 éves korunkra átbillent és az ikertestvérem, Lencsi kezdett el varrással foglalkozni. Őt az anyag izgatja, meglátja az anyagban a ruhát, én pedig a ruhában a nőt. Így egészítjük ki egymást.”

Lenke 2009-ben kezdett el kismamáknak tervezni, ehhez csatlakozott 2012-ben Kata. Előtte sok szakmát kipróbált. Mindenhol ugyanazokkal a visszatérő akadályokkal és problémákkal találkozott, csak kicsit más formában. Arra jutott, hogy nem menekülhet örökké, szembenéz és megküzd ezekkel a démonokkal. Igazi önismereti terep és tréning lett számára, hogy ikertestvére mellett a vállalkozói létformát választotta.

Hogyan kezelitek testvéreddel ezt a „közelséget” a hétköznapokban?

Az ikrek körüli hiedelmekkel ellentétben mi sokban különbözünk egymástól, amivel pont kiegészítjük egymást. Viszont vannak szokásaink, amik mindkettőnknél megfigyelhetőek. Igaz rám a mondás: hogy mások szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem vesszem észre. Sokszor idegesítenek Lenke szokásai, de mikor mélyen magamba nézek, rájövök, hogy ami bosszant a testvéremben, az bennem is ott van, és éppen ezért zavar ennyire. Csak azt tudom észrevenni, ami bennem is ott van. Ami bennem ott van, azt vetítem ki rá. Ez egyfelől megnehezíti az együttműködésünket, másfelől egy hatalmas lehetőség a szembesülésre, fejlődésre.

Együtt komoly sikert értetek el az elmúlt négy évben. Van vállalkozói háttér a családban, ami segített?

Lenke egyedül vágott bele a cégindításba, eleinte csak a szabadidőmben segítettem neki. A kezdeti szakasz nagyon nehéz volt számára, nagyon sok bizonytalanság volt benne. Nincs vállalkozó a családunkban, akinél ezt a szemléletet láthattuk, eltanulhattuk volna. Lenkének egyedül kellett döntenie és szembenézni a félelmeivel. Édesanyánk állt mögötte támaszként. A testvérem az Iparművészet Egyetemre járt, én Közgázra, társadalomtudományi karra. Semmiféle vállalkozói ismeretünk vagy tapasztalatunk nem volt.

Mindent magunk próbáltunk ki, a saját bőrünkön. Sokat tanultunk a kudarcainkból és rendesen megfizettük a tandíjat is, az élet tandíját. A félelmeink miatt sok lehetőséget elmulasztottunk, elmulasztunk – ezek új utak lennének, így ezek a legnagyobb és egyben nem mérhető veszteségek. Megfigyeltük, hogy bennünk van sokszor a „kapunyitási pánik” is: attól való félelem, hogy mi van ha bejön valami? Azért félünk ettől, mert ilyenkor az egész világunk, hitrendszerünk borul, és ismeretlen területre érünk, ami rémisztő. Ilyenkor ez a félelem blokkoló hatással van ránk, megtorpanunk.

Tréningeket vagy mesterelme csoportokat kipróbáltatok?

Igen, folyamatosan tanulok, képzem magam.

A Fontanus Központ Akadémiája segít a leginkább abban, hogy megismerjem önmagamat, hogy fejlődjek, hogy rájöjjek, hogy ki vagyok én, és mi dolgom itt. A Fontanus Központban ehhez kapok eszközöket és lehetőségeket.

A networking eseményeket szeretem, mert sok külső szemszöggel és ötlettel találkozom. Járok üzleti mastermind csoportba, ahol hasonló vállalkozókkal együtt beszéljük át az üzleti tevékenységünket.

Többféle szakmai tréningen is voltam. Legutóbb Pongor Juhász Attila háromnapos marketing képzésén. Egy mondatát magammal hoztam: döntsem el, hogy mit akarok, tervezzem meg az életemet, mert ha én nem teszem, megteszi más.

Van olyan könyv, amit a vállalkozás- vagy személyiségfejlesztéssel kapcsolatban ajánlani tudnál, ami neked sokat jelentett?

A vállalkozás úgy fejlődik, ahogyan én. Tehát elsősorban magam fejlődésére helyezem a figyelmem. Török-Szabó Balázs A teória című könyve segített a legtöbbet abban, hogy megértsem önmagam működési mechanizmusát, fejlődési ciklusát. Azt, hogy hogyan épülök fel, hogy a múlt hogyan határoz meg, hogyan van kihatással a jelenemre, és mindebből hogyan tudokkijönni. Megmutatja azt is, hogy az élet amúgy gyakorlat.

Több vállalkozótól hallottam, hogy akkor kezdett el komolyan foglalkozni önismerettel és személyiségfejlődéssel, mikor a cégét szerette volna sikeressé tenni.

Az önismeret vágya előbb jelent meg bennem, mint a vállalkozói lét. A vállalkozói és vezetői létet egy lehetőségnek és remek terepnek találtam arra, hogy megismerjem, kipróbáljam magam, pláne, hogy mindezt az ikertestvéremmel együtt csinálhatom.

Azt tapasztaltam, hogy igaz a mondás: fejétől bűzlik a hal. Minden a fejből indul. Legyen az építő vagy romboló gondolat, hatással van a testemre és a vállalkozásra is. Ezért áldozok sokat a fejlődésemre. Ha én nem vagyok rendben, nem haladok, akkor körülöttem sincsenek rendben a dolgok. A cégünk is csak annyira fejlődik, amennyire mi.

Visszatekintve, mi kell a sikerhez?

Bátorság. Fejlődés, önmagam állandó meghaladása, új utak keresése és járása.

Arra jutottam, hogy a siker az van vagy lenne, csak sok dolog elválaszt tőle. Ilyen például a halogatás, a döntésképtelenség, ha nem élek a lehetőségekkel, vagy ha nem állok ki magamért. Ezekkel szükséges szembenéznem, megvizsgálnom, megkeresnem a gyökerét. Ha megértem, hogy mit miért csinálok – aminek a gyökere általában a múltban, a gyermekkorban keresendő -, akkor tudok rajta változtatni, és ha változtatni tudok, akkor már más utat járok, és ott találhatok valamit, amit sikernek hívok.

Egy vállalkozásnál a következmény egyből visszaüt: ha nem dolgozom, nem eszem. Egyből van visszacsatolás arra, hogy az, amit csinálok, az mit eredményez, előre visz-e. A számok nem hazudnak.

A célok kitűzése is motivál, mert kihívást jelentenek, vajon képes vagyok-e elérni őket. Jópár éve feküdtem az ágyban, néztem a plafont és mantráztam magamnak, hogy „magabiztosság, önbizalom, siker szállj le rám”. Majd a tesóm és édesanyám szóltak, hogy „hahó, ez nem így működik, először kezd el csinálni, aztán majd az eredmények meghozzák a magabiztosságot, önbizalmat. Először van a tett.” Az idő és a gyakorlat azt igazolja, hogy igazuk van.

Milyen fordulópontok voltak az ille-olla történetében, amikre mindig emlékezni fogsz?

Egyik az együttműködésünk kezdete 2012-ben, ami lendületet, pozitív hatást hozott a márka életében.

Emlékezetes volt még a 2011-es év, amikor testvérem kifejlesztette azt az online tervezőfelületet, ahol a vásárlók maguknak megtervezhették a saját ille-olla kabátjukat, ekkor a személyre szabottság került fókuszba. Ennek nagy sajtóvisszhangja lett. Sokan eljöttek a divateseményeinkre, ahol a központban az érdeklődök voltak, saját maguk próbálhatták fel és örökíthették meg magukat a kabátokban.

A catwalkos felállás nem a mi világunk. Nem szeretjük ruhaakasztó méretű nőkre adni a termékeinket, ez nem életszerű és hiteles számunkra, ezért XS-től XXXL-es méretig készítünk kabátokat, ruhákat. Valódi, életszerű nőknek tervezünk, a természetesség és egyszerűség hívei vagyunk. Azt mondják, intelligensek a ruháink, sokféleképp hordhatóak, és mindig van bennük egy kis „csavar” az élet sokszínűsége és a hordhatóság jegyében.

Másik fordulópont 2014, amikor megnyílt egy boltunk az Árkád üzletházban. Erre úgy emlékezünk, mint jó tanulópénzre.

Az idei, 2016-os év egyik nagy eseménye, hogy bővült a kínálatunk és bevezettük a férfi kollekciónkat.

Illetve kint voltunk az Olimpián. Rióban, a Magyar Házban népszerűsítették hazánkat, hogy elnyerjük a 2024-es rendezési jogot. A Házhoz a formaruhákat mi terveztük.

Elgondolkodtam én is a sikeretek titkán. Arra jutottam, hogy az is közrejátszhat, hogy nagyon jól ismeritek a vásárlóitokat. Női programokat szerveztek, ahol nemcsak a külsőre, de a belső értékekre is figyeltek. Mesélnél erről?

Engem nagyon érdekel a ruha mögötti nő. Szeretek elbeszélgetni a vásárlóinkkal. Rájöttem, a ruha egy önkifejezési eszköz, megmutathatja egy nő külső adottságait, határozottabbá és magabiztosabbá teheti, de úgy éreztem ennél sokkal több van emögött. Adhatok én bárkire bármilyen csinos ruhát, ha nem érzi jól magát a bőrében, akkor az egészet a kutya megette. Az elégedettség és szépség nem abból fakad csupán, hogy valakin egy jó ruha van, hanem belülről. Tehát azt ismertem fel, hogy a belsőn is dolgozni szükséges. Ha elkezdek dolgozni magamon, akkor egyre inkább megjelenik a vágy, hogy csinosabb és ápoltabb legyek. Így jött a workshop ötlete: ahova szakembereket hívok, akikkel kifejezetten a belsőnkön dolgozunk kis csoportban.

Neked is van egy példaértékű nők sorozatod. Kik a beszélgető partnereid?

Elindítottam az ille-olla nagykövet programunkat. Figyelve a nőkre, azt vettem észre, hogy körülöttem rengeteg olyan nő van, akik nincsenek az újságok címlapjain, de értéket teremtenek és képviselnek: van elhivatottságuk, küldetéstudatuk, mernek változtatni, így környezetüket is változtatásra serkentik. Ők a nem hétköznapi hétköznapi nők, akik példaértékűek számunkra, és akiket be-, meg szeretnék mutatni. Mivel van már férfi kollekciónk, van közöttük egy férfi is, akivel arról elmélkedtünk, hogy mi a férfi.

A nagyon nőies ille-olla világba, hogy jött a férfi kollekció ötlete?

Igény mutatkozott rá. Sok férfi jött oda hozzánk, mert megragadta őket a formavilágunk. Kérdezték, hogy férfiaknak lesz-e? Kevés designer készít férfi kabátot vagy mellényt. Piackutatást is végeztünk és kiderült, a férfiak még a nőknél is jobban odafigyelnek a minőségre és a részletekre. Érdekes megtapasztalni a velük való munkát. Igényesek, szeretnék, hogy ne legyen túl kirívó az öltözékük, de mégis legyen benne valami „finoman feltűnő”, miközben legyen minőségi, legyen praktikus, jól kihasználható.

Gyermek kollekció is lesz?

Tervben van, igen. Ezenkívül egy elegánsabb, üzleti vonal bevezetése is a vállalkozó és vezető hölgyeknek. Letisztult, finom formavilággal és egy kis ille-olla csavarral. Most viszont a kabátokra koncentrálunk, az ősz és a tél a fő szezonunk. Kijött az új kollekciónk, szép színes. Elmentünk a melegebb, ősziesebb színek felé. Bevállaltuk a barnát, amitől eddig kicsit ódzkodtunk. Olajzölddel is bővült a színskála. Mindenki megtalálhatja a neki legjobban álló színt. Forma tekintetében is igyekszünk minden testalkatnak kedvezni. A tipikus ille-olla ruhadarab nem szabva van, hanem szűkítve. Az aszimmetrikus záródás előhozza a homokóra alkatot. A nagy gallér is védjegyünk, ez erősíti a vállat, kihozza az arc formáját, a szem és a haj színét – ha a megfelelő színű ruhadarabot választjuk. A nagy zsebek praktikusak, és a vállat ellensúlyozzák.

Mik a hosszú távú terveitek?

A külföldi piacon szeretnénk megerősödni, főleg Európa északi országaiban. Az álmunk pedig egy ille-olla Kreatív Ház nőknek, ahová gyerekekkel is jöhetnek alkotni, mozogni, együtt lenni.

Olyan sokat beszéltünk a cégről, most magadról kérdezlek. Mi az, ami boldoggá tesz, amiért hálás vagy?

A boldogság nem tudom, micsoda és, hogy létezik-e. De hálás vagyok az életemért, azért hogy egyre inkább azt érzem, a saját életemet élem. Nem másoknak szeretnék megfelelni, ahogy sokáig tettem, hanem azt követni, ami bennem van, kiállni magamért. Sokáig túlzottan „beengedtem” az embereket. Ma már bátabban meghúzom az egészséges határt, és azt mondom, hogy: nem, ezt nem akarom.

Hálás vagyok azért is, hogy van olyan közeg, ahol együtt fejlődhetek másokkal. Nem vagyok egyedül. Örülök, hogy egyre több olyan ember van, aki ezen az úton halad.