A hosszú kapcsolat titka

2016. szeptember 18.

Mi kell a nőnek? Nyugalom vagy szenvedély? Mindkettő? Megkaphatja mindezt EGY férfitől, akár EGY életen át?

Amikor elmeséljük a férjemmel, hogy gimis szerelem a miénk, húsz éve tart, mindenki rácsodálkozik. Hogy lehet, hogy annyi változás és a „felnövés” után, még mindig együtt vagyunk? Nem gondolkodtunk ezen, csak éltük a hétköznapokat, kezeltük a konfliktusokat, élveztük a boldog pillanatokat...

Nemrég hallgattam egy érdekes beszélgetést a hosszú kapcsolat titkáról, amin keresztül kicsit elemezhettem magunkat/magamat, és még a jövőre nézve is hasznos lehet. Az interjút Esther Perel belga származású pszichoterapeutával készítették, aki nem mellesleg a népszerű Szeretkezés fogságban című könyv szerzője. Elmondta, hogy ő többször ment hozzá a férjéhez. Nem azért, mert elváltak, egyszerűen csak azért, mert időszakok voltak az életükben, melyekben mindig változtak, és többször is „új ember” lett a férje. Ismét el kellett fogadniuk egymást, át kellett verekedniük magukat a kudarcokon, fejlődési szakaszokon.

Valahogy így vagyunk mi is, rengeteg „arcunk” volt már... Voltunk kamasz szerelmesek, egyetemisták. Magyarországra költöztünk, lettünk dolgozó felnőttek, majd szülők. Sokszor próbáltunk túlélni és megújulni. Persze ez nem könnyű! A legtöbben feladják, főleg miután szülővé válnak. A válások zöme a gyermek első három évében történik, utána következik egy kis nyugalom, majd mikor megnőnek a gyerekek – és beköszönt a kapuzárási pánik – ismét ugrásszerűen nő.

Sajnos nem küzdünk, vagy ha tesszü, nem eléggé. A fogyasztói társadalomban minden lecserélhető, minek megjavítani, ha van helyette másik... Többet kéne dolgozni a párkapcsolatokért, jobban élveznénk és meg is becsülnénk, annyi munka és áldozat után.

Mi a megoldás, mi kell a hosszú (és egyben szenvedélyes) kapcsolathoz? Szeretet, kitartás, elfogadás, őszinteség, megújulás, és FÜGGETLENSÉG.

Perel állítja, hogy a hosszú és szenvedélyes kapcsolat titka az autonómia kialakítása és megtartása. Szerinte ez képes fenntartani a VÁGYAT két ember között. Ha az egyik nem létezik a másik nélkül – nincs saját programja, karriere –, megöli az érdeklődést. Néha el kell engedni kicsit a társunkat, hogy boldogan hazatalálhasson. Ilyenek vagyunk mi emberek, nem arra vágyunk, ami már ott van az orrunk előtt, hanem az elérhetetlent, a kiismerhetetlent akarjuk.

Szükségünk van egy kis „rejtélyre”, ne tudjunk mindent a párunkról, lepjen meg néha (persze kellemesen) bennünket. Akkor kívánjuk és vonzódunk hozzá leginkább, mikor „elemében” láthatjuk. Például: ő áll a beszélgetés középpontjában; felnézhetünk rá, mert kiválóan bánik a gyerekeivel; a szakmájában elismerik; a hobbija révén eddig nem látott arcát tudja felmutatni, és így tovább. Törekedjünk a megújulásra, nem csak a kapcsolat szempontjából hasznos, magunk miatt is.

Perel arról is mesélt, hogy nem azért csalják meg egymást a párok, mert annyira erkölcstelenek lennének, hanem egyszerűen boldogtalanok. Érdekes tényként említette, hogy nem is a férfiak a hűtlenebbek, akik a „szex miatt” félrelépnek. A nők csalfábbak, kell nekik a flört, az erotikus izgalom, a változatosság. Számukra az izgató, hosszú „előjáték” fontosabb, mint maga az aktus.

Segíthet, ha a párok megosztják egymással a titkos vágyaikat, erotikus fantáziájukat, kizökkennek a megszokott környezetükből és szerepükből.

Lehet, hogy imponál nekünk a változatosság és könnyeben elcsábulunk, de ugyanígy fontos számunkra a biztonság is, a nyugodt otthon, hogy tudjuk, mögöttünk áll egy férfi, aki mindenben támogat minket. Ott él bennünk ez a kettősség; nem kevés munka összehozni, hogy mindent megkapjunk. Perel szerint folyamatosan ápolni kell a kapcsolatokat, teret kell adni a párunknak és magunknak, hogy saját utakon járhassunk, kiteljesedhessünk, de a végcél maradjon közös.