Egyeseknek ez az elérhetetlen álomhely, hisz a bürokrácia itt sem kegyes. Kozmopolita, sokszínű, a munkáért tisztességgel megfizetnek, a minőségi egészségügyi ellátás biztosított, az utcák tiszták, a természet lenyűgöző... Nem véletlen, hogy a US News által készített boldogság-listán második helyen végzett.
De meséljen Kanadáról, pontosabban Torontóról, aki már egy éve ott él, a mi Katink. Férjem unokahúga és családja tavaly hagyták el Magyarországot. Ez már a második költözésük, hisz a Vajdaságban születtek. Megélték a délszláv háborúkat, a gazdasági összeomlást, és átjöttek az anyaországba. Ismét azt érezték, nem tart jó irányba az ország, ahol élnek...
Dudás Kószó Katalin:
„Egy éve költöztünk Kanadába, ennyi idő – azt hiszem – éppen elég ahhoz, hogy kialakuljon az emberben az idegen ország iránti vonzalom vagy ellenszenv.
Igaz a mondás: ez a hely a lehetőségek országa. Ha valamiben jó vagy, szakértő vagy egy bizonyos területen, biztos találsz munkát. Az európai ember tanult, felkészült és gyakorlatias, ez itt hiányzik. Kanada egy befogadó ország - annak ellenére, hogy a bürokrácia hosszadalmas és bonyolult.
A kkv és a nagyobb cégek/ vállalatok tartják el az államot, és nem fordítva, mint Magyarországon. A termelés ösztönözve van, így munka is van mindenki számára. Az emberek időben megkapják a fizetésüket, és annyit, amennyi elegendő a mindennapi élethez, sőt. A középréteg nagyon erős. Magyarországon elnyomnak, nem engednek kibontakozni, nagyon sokat számít a politikai álláspont. Itt a politika nem nyomja rá a bélyegét a hétköznapokra. Mindez megmagyarázza, miért is jöttünk ide...
Imádjuk Kanada sokszínűségét. Mi Torontóban élünk egy éve. Ezt a várost és 300 km-es körzetét ismerjük jól. A környék, sajnos, nem hegyvidék, viszont tele van parkokkal, kisebb-nagyobb tavakkal, és rengeteg a kiránduló hely. Rosszkedv ellen kiváló a természetbe való kimozdulás, a friss levegőn való séta és játék a gyermekeinkkel. Egyre több a játszótér, kedveznek a családoknak. A sport is segít feltöltődni, jókedvet hoz a futás és a torna. A shopping is, elvégre nőből vagyok.
Elmondhatom, hogy kezdem megszeretni ezt az országot, de a szívem legmélyén semmi más nem helyettesítheti Magyarországot és „kishazámat”, a Vajdaságot.”
