Rúzsa Magdolna ma már nemcsak sokunk kedvenc énekesnője, de példaképe is. A "mezítlábas lány", aki a Megasztárban haladt előre töretlen sikerrel, meg sem áll. Évről évre egyre jobban kibontakozik énekesként és nőként. Dalaiban üzen nekünk az életről, boldogságról, szerelemről. Közben nem felejti el, honnan indult. Sőt, a gyökereihez visszanyúl, legyen szó inspirációról vagy támogatásról. Mindezért, valamint a közös vajdasági származás miatt is, régóta beszélgetni szerettem volna vele. Örülök, hogy 2015 nyarán ez megtörténhetett. Köszönet érte a Blans.hu-nak.
Nemrég érkeztél vissza Kanadából. Hogy sikerült a koncert, milyen érzés volt Magyarországtól ilyen távol fellépni?
Kanada nagyon jól sikerült. Jó érzéssel töltött el, hogy rengetegen eljöttek. Az ottani magyarság nagyon is igényli a hazai zenét. Zenekarral utaztam, így egy különleges produkciót tudtunk nyújtani. Szóval felemelő volt, nem beszélve arról, hogy alkalmunk volt kicsit körülnézni. Elmentünk a Niagarához is, ami számomra egészen spirituális hely. Közben csapatépítettünk, hisz ezek a hosszú utak mindig erősítik a társaságot.
Jutott egy kis időd kipihenni magad a koncert után?
Hála az égnek rengeteg fellépésünk van! Járjuk az országot és a határon túlra is gyakran megyünk. Kanada után csak pár nap pihenő volt, igazából csak az átállás miatt. Fáradtan nehéz énekelni.
Közeledik a június hatodika, a Budapest Parkban énekelsz majd. Hogyan készülsz, készültök? Miben lesz más ez a koncert?
Egyelőre ez az egyetlen igazán nagy budapesti koncertem. A különlegessége az, hogy már látványunk is lesz. Jól felépített, minőségi produkció várható. A zenekaromban, nyugodtan állíthatom, az ország legjobb zenészei vannak, ami ezt a műfajt illeti. Nagyon jó érzés, hogy a kiváló zene mellett már a látvánnyal is el tudjuk majd varázsolni a közönséget június hatodikán. Elkészültek a produkció saját termékei: pólók, sapkák, amiket haza lehet vinni, és visszatérni bennük egy következő koncertre.
Térjünk át kicsit a Pesti Színházra, ahol a közönséget teljesen elbűvölöd. Mit jelent neked Magdaléna, mit kaptál ezektől az estektől?
Magdalénától nagyon sokat tanultam. Az egyik legizgalmasabb pontja annak az útnak, amin elindultam 2005-ben. Általa saját magamat is jobban megismerem. Mesélek: szegénységről, háborúról, örömről, boldogságáról, ismerősökről; tehát arról, aki én vagyok. Igazi hullámvasút a történet, a közönséggel sírunk, nevetünk. Ritkán hallom, hogy valakinek ne tetszene. Magdaléna elszabadult. Öt előadást terveztünk, ahhoz képest most az ötödik évadnál járunk. Nagy megtiszteltetés és elismerés számomra, hogy egy ilyen színházban játszhatok telt ház előtt. Ez egy intim est, ahol minden lélegzetet hallani. Magdalénával együtt én is fejlődöm. Itt tanultam legtöbbet arról, hogyan kell elkapni a közönséget, hogyan tudom átfordítani az estét egyik pillanatról a másikra.
Az (élet)történeted nagyon át tudom érezni, én magam is a Vajdaságból származom. Gyakran jársz haza? Milyen ott lenni? Az az otthon, vagy már Magyarország?
Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Gyakran járok haza a Vajdaságba, mindig ez a hely marad a bölcsőm. Az az igazság, régóta élek Budapesten, berendezkedtem itt, kialakítottam a saját kis falumat a városon belül. Annyi mindent kaptam ebben az országban, hogy én már azt mondom: itt és ott is otthon vagyok. Ha egy nehéz nap arra gondolok, hazamegyek, elsősorban Budapest jut eszembe, és egy nap a gyermekemnek már egyértelműen ez lesz az otthona. Ettől függetlenül, ha elindulok a Vajdaságba akkor azt mondom: itthonról megyek haza. Ez egy érdekes állapot! Ha átérek a határon, letekerem az ablakot és beleszagolok a levegőbe, azonnal elindul a film, és látom a gyerekkoromat.Visszagondolva, azt mondom, igazán jó időszak volt, mert megélhettem mindent, földközel voltam. Más az a gyerekkor, amikor leszaladhatunk a patakhoz békázni, szabadon szaladgálhatunk a mezőn, mint a betonrengetegben felnőni. Amikor átérek a határon, ezt érzem; néha elnehezíti, néha felvidítja a lelkemet. Ez már csak ilyen állapot azoknál, akiknek kettő otthonuk van.
A gyökerek meghatározóak, ennek köszönhető az Alapítványod is. Mesélj róla egy kicsit.
Tavaly novemberben hoztam létre a Gábriel Angyalház Alapítványt, mellyel hátrányos helyzetű diákokat támogatunk határon innen és túl. Amikor elindultam Kishegyesről Budapestre, igen nehéz anyagi körülmények között éltünk. Sokan összefogtak falubéliek, rokonok és ismerősök. Segítettek, hogy el tudjak jutni Budapestre. Pénzt gyűjtöttek nekem. Amikor ezt a pénzt a kezemben tartottam, megfogadtam, hogy én is segítek, viszonozni fogom egyszer. Hát így jött létre a Gábriel Angyalház Alapítvány. Azoknak a tenni vágyó, tehetséges diákoknak szeretnénk esélyt adni, akiknek egy kicsi is elég, hogy meg tudják változtatni az életüket. Támogatunk fiatalokat határon innen és túl. Bárki jelentkezhet, nem kötelező zenésznek vagy művésznek lenni. Még nagyon kicsik vagyunk. Egyelőre csak a kuratóriumi tagok és néhány civil támogat bennünket. Mindenki segítségének nagyon örülünk, mert minél többen vagyunk, annál több diáknak tudunk majd lehetőséget adni.
Hosszú utat, mondhatni mesébe illő utat, tettél meg Megasztáros szereplésed óta. A szemünk előtt értél nővé, sok stílusban – hitelesen – kipróbáltad magad. Miben más ma Rúzsa Magdi, mint kilenc évvel ezelőtt?
Elengedhetetlen, hogy valaki változzon, és kell is, jó is. Sokat tanultam, ezáltal formálódtam, értem a tíz év alatt. Sok mindent másként gondolok, mint akkor. Mindenesetre, nem látok rossz embert, ha tükörbe nézek ma sem, ennek nagyon örülök. Persze lettek rossz tulajdonságaim is ebben a nem hétköznapi szakmában, de kinek nem? Élvezem minden egyes percét. Ha visszamehetnék az időben, úgyanígy elindulnék ma is ezen az úton. Igyekeztem minden hiányosságomat pótolni az évek folyamán, amik miatt rosszul érzetem magam. Gondolok itt a: nyelvtanulásra és énektanulásra. Fejlesztem magam, ahogy csak tudom.
A sok munka, fellépés mellett gondolom, kevés szabadidő marad. Mi tölt fel ilyenkor?
Sok mindennel tudok töltekezni, nagyon szeretek olvasni. A regények világába tudok néha elmenekülni és kikapcsolódni. Megpróbálom a szabadidőmet mindig úgy kitölteni, hogy jól érezzem magam benne. Ez a legfontosabb. Szeretek utazni, világot látni. Ha időm engedi, elmegyek a nagyvilágba nézelődni.
Jövőre lesz tíz éve, hogy elindultál ezen az úton. Mi a következő nagy álmod, terved?
Nagy álmok vannak. Készülök egy új lemezzel. A jövő évet szeretném úgy indítani, hogy megünnepeljem, hogy lehetőségem volt/ van tíz éve ebben a szakmában lenni. Hisz ez egy elég kegyetlen világ, emberek jönnek mennek. Nekem hála az égnek sikerült még fennmaradni! A nagy álom az lenne, ha összejönne egy Aréna koncert, ahol bemutathatnám az elmúlt évtized sikeres dalait, amit azóta velem énekel a közönség. Remélem, hogy meg is valósul!
Példaértékű nők sorozatunkban mindig megkérdezzük, mit üzennének a Blans olvasóinak: hogyan legyenek sikeresek, hogyan váltsák valóra az álmaikat? Rúzsa Magdi mit üzen?
Én azt üzenném, hogy bátraké a szerencse. Bárhol is van valaki a világban, bármilyen körülmények között, a szikra benne van, a teremtő erő ott van. Ha fejben valamit megteremtettünk, könnyebb megvalósítani, mert már elindult a gondolat. Hiszem azt, hogy merni kell, menni kell; hogy később ne mondjuk azt, hogy meg sem próbáltam. Nincs mit veszíteni.
Megjelent a Blans.hu oldalán
szerkesztő, szövegíró
Ha szeretnél még több vajdasági vonatkozású cikket olvasni, ajánlom:
