Van benned kétely, hogy szabadon alkothatsz-e? Vagy már a kreativitás útját járod, de félelmeid és elakadásaid vannak? Válaszokat és támogatást tartogat az Eat, Pray, Love szerzőjének könyve.
Benne van Elizabeth Gilbert öniróniája, valamint izgalmas felvetések az inspirációról, és őszinte vallomások a történetek megszületéséről.
Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: mi is a kreativitás (a szerző szerint)?
Az ember és a kifürkészhetetlen, misztikus inspiráció közötti kapcsolat.
Elizabeth amióta csak ír, érdekli ez a témakör, és a saját bőrén tapasztalja, hogy a kreativitás képessége egy csoda, valami emberfeletti, és mégis minden emberben ott lakozó. Benned és bennem is ott van.
Az ötletek minden egyes nap jönnek-mennek, csak észre kell venni, és megragadni őket, ha nekünk szólnak. Az írónő a saját példáján keresztül mutatja be, milyen bizarr módon vándorol az ihlet.
Hogyan kéne észrevenni, megragadni?
Kíváncsinak kell lenni, nyitott szemmel járni a világban, és akkor ránk talál. Ha megtetszik egy ötlet, be kell fogadni az ihletet, és dolgozni vele/ rajta szorgalmasan; ha mégsem nekünk szól, akkor is kedvesnek kell lenni az elutasításukban, hogy máskor is szívesen kopogtassanak hozzánk. Ahhoz, hogy élni tudjunk velük, a félelmeinkkel is együtt kell tudnunk élni.
Mit kezdjünk a félelemeinkkel?
Minden nap harcba szállunk a félelmeinkkel, legyünk alkotók vagy nem. Ott élnek bennünk, és átszövik az életünket. Hozhatjuk otthonról, belénk éghetett a rossz tapasztalatok miatt, és az életünk minden területén gátolhatnak bennünket.
Elizabeth arra buzdít, hogy bátran alkossunk, és ne harcoljunk a félelmeinkkel, akkor ők sem fognak velünk.
Nem lesz mindenki bestseller író vagy hollywoodi sztárszínész. Nem is ez a lényeg! Nem erre kell törekedni! És főleg nem elkeseredni, ha nem megy, és alkoholba vagy más (ön)romboló őrületbe fojtani bánatunk. Nem kell szenvedni, és az örök fájdalomban alkotó művészi attitűdöt felvenni. És még csak nem is kell valami eredetit, újat felmutatni, hanem HITELESNEK kell lenni. Megmutatni, ami bennünk van és ki akar jönni, félelmek nélkül és jól érezve magunkat.
Igenis érdemes megmutatni a világnak, ami kikívánkozik belőlünk, mert szólni fog majd valakihez az alkotásunk, motiválni fog valakit, és akár életeket is menthet.
Elizabeth saját alkotói történetét is elmeséli. Amióta benne él a vágy, hogy alkosson, ő ír. Nem számít, hogy nem végzett el semmilyen nagynevű iskolát (nem is kell, ezt vallja), nem számít, hogy milliószor utasították vissza a munkáját a kiadók. Ő jól érzi magát, szeret írni, ez számára az önkifejezés eszköze, szinte már terápia.
Sikerkönyvéről sem tudta, hogy be fog futni, amikor még dolgozott rajta, ugyanolyan szenvedéllyel írta, mint a többit. És ami nagyon fontos! Nem ijedt meg a világsikertől sem, nem ítélte hallgatásra az attól való félelem, hogy az Eat, Pray, Love című könyvnél népszerűbbet, valószínűleg, már nem fog írni.
Érnek majd kritikák bennünket, ő is kapott hideget-meleget. Meg kell engedni, hogy mindenkinek meg legyen a maga véleménye. Mi pedig elszántan, jókedvvel dolgozzunk tovább, mondjuk el, ami kikívánkozik belőlünk.
Ki és mi jogosít fel erre bennünket?
Elizabeth Gilbert válasza erre egyszerű és nagyszerű. Hogy embernek születtünk! Különleges képességekkel vagyunk megáldva: gondolkodunk, érzelmeiket és üzeneteinket sokféle módon ki tudjuk fejezni.
Adjunk a világnak történeteket és élményeket (filmben, zenében, regényben, festményben, amiben jólesik), ha fiatalok vagyunk azért, mert új és friss a látásmódunk; ha idősek, akkor azért mert tele vagyunk tapasztalattal, és azt a bölcsességet kötelesek vagyunk átadni. Mindenkit buzdít a kreatív oldalának megmutatására, persze csak akkor, ha ebben jól is érezzük magunkat!
(Főcímkép forrása: www.literaryinklings.com)
szerkesztő, szövegíró
Ha tetszett, amit olvastál, nagyon örülnénk a megosztásnak és a hozzászólásnak! :-)
HOGY NE MARADJ LE A LEGFONTOSABBAKRÓL!
HA MÉG TÖBB MOTIVÁCIÓRA VÁGYSZ!
Kövess bennünket Facebookon, Instagramon és Pinteresten!
