Minden szülő arra vágyik, hogy a gyermeke boldog életet éljen, egészséges és sikeres legyen. Sokan úgy gondolják, hogy az iskolában szerzett jó osztályzat elengedhetetlen ahhoz, hogy féltett kincsük boldoguljon a világban.
Az iskola tárgyi tudást ad, ami fontos, de a nagybetűs élethez ennél sokkal többre lesz szükség. Legfőképp önbizalomra. Nekünk szülőknek kell ügyesen „alakítani” az énképüket, segíteni nekik abban, hogy tudjanak küzdeni a céljaikért, jól dönteni és nemet mondani. Pozitív megerősítésre lesz szükségük, dicsérni kell őket, de nem mindegy hogyan.
Dr. Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem pszichológus professzora foglakozott ezzel a témakörrel. 2015-ben magyarul is megjelent könyvében (Szemléletváltás - A siker új pszichológiája) fejtette ki a fejlődési (growth mindset) és a rögzült (fixed mindset) szemlélet fogalmát.
Kutatással bizonyította, hogy sokkal nyitottabbak a bonyolultabb feladatok megoldására és kitartóbbak azok a diákok, akiket - a fejlődési szemlélet jegyében - a megtett erőfeszítésért dicsértek meg („Te biztosan keményen dolgoztál, hogy meg tudd oldani a feladatot.”), nemcsak a végeredményért („De okos vagy, hogy megoldottad a feladatot.”)
Ennek a fejlődési szemléletnek a fényében következik néhány hasznos tanács, amivel a tudás iránti vágyat, valamint a kitartást növelhetjük, és „okos” gyermekeket indíthatunk el az úton.
1. Nem mindegy, hogyan reagálunk
Ha gyermekek mondanak, kérnek vagy mesélnek valamit, és mi teljesen közömbösen, felháborodva, esetleg elutasítóan reagálunk, akkor elvehetjük a vállalkozó kedvüket. Nem mernek majd belevágni új dolgokba, túl óvatosak lesznek, nem tudnak kilépni a komfortzónájukból.
Ha új ötletük van, legyünk érdeklődőek, tegyünk fel nyitott kérdéseket. Ezáltal alkalmuk lesz átgondolni a részleteket. Ha rosszalkodnak, a testi-lelki bántalmazás helyett, kérjük meg, hogy mondják el, szerintük kire hogyan hatott a viselkedésük, miért bántottak meg valakit, és nekik hogy esne, ha velük ezt tennék. A gyerekeknek meg kell mutatni más nézőpontokat is, hogy a sajátjukat ki tudják alakítani. Az érzelmi intelligencia fejlesztése elengedhetetlen a boldog és sikeres élet kialakításában.
2. Ne szabályozzuk túl a gyereket
Gondoljuk át újra, hogy miben szabályozzuk a gyerekeket. A kreativitásuk látja kárát annak, ha túl sok a tiltás. Nyilván nem hagyunk rájuk olyan dolgokat, amivel árthatnak a környezetüknek vagy maguknak, de (valamennyi) szabad teret kell, hogy kapjanak, így tudnak kibontakozni és „szárnyakat” növeszteni. Ha állandóan felügyeljük és kijavítjuk őket, később félnek önállóan új dolgokat létrehozni. Engedjük teret nekik, és a kreativitásnak.
3. Hadd lássák, hogy mi is „okos” dolgokkal foglalkozunk
Tudjuk, hogy a példamutatás a leghatásosabb eszköz arra, hogy valamit megszerettessünk a gyermekünkkel. A felnőtteket – különösen a szüleiket – figyelve vesznek fel szokásokat és adnak értelmet a körülöttük lévő világnak. Ha látják, hogy olvasunk, írunk, rajzolunk, sportolunk rendszeresen, ők is követni fogják a példát.
Fontos, hogy meséljünk nekik olyan élményekről, amikor kemény munkával értünk el valamit. Ezáltal is felhívjuk a figyelmet arra, mennyit tanultunk és fejlődtünk közben. Nem csak a csillogást, az elért eredményeket kell, hogy lássák, hanem az oda vezető utat is kell értékelniük és élvezniük.
4. Bátorítsuk őket, merjenek kockáztatni és elbukni
Mindannyiunkban ott a féltés, szeretnénk még a széltől is megóvni gyermekeinket, ez persze érthető és szükséges is egy bizonyos szintig. A kockázatvállalást viszont hagynunk kell nekik. Meg kell tapasztalniuk azt is, milyen a kudarc, milyen szomorúnak lenni. Meg kell élniük bizonyos érzelmeket, hogy megértsék azokat. Ha folyton megvédjük őket ezektől, akkor nem tanulnak meg alkalmazkodni. Így tapasztalják meg, hogy ezekből fel lehet, fel kell állni. Az önbecsülésük nagyobb lesz, és bátran vágnak bele újra a feladatok megoldásába. Nem lesz bennük a bénító félelem, ami miatt feladják, vagy el sem kezdik. Természetes lesz számukra, hogy a sikerhez vezető úton akadályok vannak, amiket elsőre nem biztos, hogy jól fognak kezelni. A kudarcokat nem negatív dologként élik majd meg, hanem tanulási és fejlődési lehetőségként tekintenek rá.
5. Engedjük meg nekik, hogy „unatkozzanak”
Az unalomra hajlamosak vagyunk negatív dologként tekinteni, holott ekkor mélyedhetnek el a gyermekek a gondolataikban. Nem kell állandóan stimulálni őket valamilyen ingerrel, nem kell rengeteg foglalkozásra járni, vagy mesét nézni. Csendesen magukba mélyedhetnek ilyenkor, új nézőpontok és ötletek születhetnek. Az unatkozás, a "csak üldögélés és elmélkedés" pozitív hatással van az agy fejlődésére és a kreativitásra is.
6. Legyen életük része az olvasás és a zene
Olvasással nemcsak az intelligenciája nő a gyerekeknek, hanem a tudás iránti vágyuk is. Az olvasás segít abban, hogy az agy könnyebben feldolgozza az eseményeket, új nézőpontokat találjon és a képzelőerőt is növeli. Válasszunk nekik különböző témakörű könyveket, táguljon a látókörük, kezdjenek el összekötni dolgokat egymással és kapcsolatrendszerben gondolkodni.
A zenetanulás hatására javul a felfogóképességük, memóriájuk és összpontosítási készségük. Az élet minden területén előnyére válnak ezek a képességek.
A zenehallgatás pedig csökkenti a stresszt, erre egész életükben szükségük lesz.
Miközben azon dolgozunk, hogy a gyermekeinket felvértezzük, és stabil alapokat adjunk nekik egy sikeres és boldog élethez, mi is nagyon sokat tanulhatunk a kreativitásról, a kommunikációról és a stresszoldásról.
Ötlet- és képforrás: www.lifehack.org
