Döntéselméletekkel foglalkozó könyvekkel, a döntés pszichológiai oldalát elemző írásokkal tele vannak a könyvtárak és az internet is. Így, ha akarjuk sokat tudhatunk arról, hogy mások milyen mechanizmusok alapján választanak. De tudunk-e eleget magunkról? Megfigyeltük-e már a saját döntési stratégiáinkat?
Csak úgy kíváncsiságból számoljuk össze, hogy egy nap hány döntést hozunk. Ötvenet, százat vagy ötszázat? Milyen súlya van egy-egy döntésünknek, mekkora befolyása van akár csak a hangulatunkra, vagy akár az egész további életünkre vonatkozóan? Ki az, aki valójában dönt bennünk? A számító bal agyféltekénk, vagy az intuíciónk, amivel ráérzünk egy-egy választásunkban rejlő olyan lehetőségre, amit a racionális felünk meg sem lát? Mekkora vargabetűket írunk le egy-egy helyesnek vélt út megtalálásához? Egyáltalán, honnan tudjuk, hogy melyik út a megfelelő számunkra?
Ezekre a kérdésekre a válasz bennünk van. Az előző írásokban szó eset arról, hogy mennyire meghatározzák életünket a gyerekkori mintáink, a szülőktől hozott kész megoldási módok. És mekkora feszültséget okoz, ha ezek a kész megoldások a mai életünkben már nem működnek. Hogyan lehet felismeri és sikeresen elengedni az idejétmúlt mintáinkat, és hogyan lehet beengedni az újat az életünkbe. De honnan tudjuk, hogy melyik új megoldás való nekünk? Melyik lesz az igazi, amely előre visz az utunkon?
Feltehetjük magunknak a kérdést: tudok-e a magam számára megfelelő döntéseket hozni? Elég fontos vagyok-e a saját életemben, vagy még mindig első sorban a gyerekem, a párom, a szüleim, a főnököm, vagy a cégem érdekeit nézem? Mondok-e olyanokat, hogy: "jaj, nagyon szeretném, de nem lehet, mert a ...(gyerekem, párom, főnököm) nem szeretné, ezért én sem megyek el, nem teszem meg, nem veszem meg, bár nagyon jól esne, és éppen nekem való lenne".
Ha vannak ilyen mondataink, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában kinek az életét is élem? Hol vagyok én a saját életemben? Egyáltalán, számomra milyen értékek fontosak? Ezek mentén az értékek mentén élek? Vagy esetleg nap mint nap kompromisszumokat hozok azért, hogy elfogadjanak? Jó ez így nekem?
Könnyebb ezekre a kérdésekre segítővel válaszokat találni, mert az ember saját magát nagyon könnyen felmenti minden helyzetben. A könnyebb ellenállás felé megyünk egészen addig, amíg már a testünk is elkezd tiltakozni: hasmenés, hányinger, fejfájás jelentkezik olyan élethelyzetekben, amelyek valójában nem szolgálják a saját utunkon haladást.
Amikor már a testünk és a lelkünk is ellenáll, legkésőbb akkor érdemes a fenti kérdéseket feltenni magunknak és nem az elfogyasztott tejfölös lángosra fogni az emésztési zavarainkat.
Narancsik Ágnes
narancsik.agnes@fejlodom.hu
www.fejlodom.hu
(Fotó: Pinterest)
