Másodikos gimisként kezdtem el a Szabadkai Rádióban dolgozni; később az egyetemen, irodalom szakon, sokat olvastam és írtam. Imádtam!
Teljesen természetes volt, hogy mindig ezt csinálom majd. Azután közbeszólt a politika, a délszláv háborúk, és elköltöztünk. Küzdöttünk az állampolgárságért (12 éve még nem így osztották) és a megélhetésért. Nem felejtettem el egy percre sem, mivel szeretnék foglalkozni: (újság)írni, szerkeszteni.
Fel-feltört bennem a vágy, de valahogy soha nem engedtem meg magamnak, hogy visszatérjek ahhoz a szakmához, amit szeretek: féltem, hogy nem élek meg belőle, hogy nem leszek elég jó...
Hálás vagyok amiért minden félelmemet elengedtem, és azt csinálom, amit szívből szeretek (köszönet a lehetőségért Blans.hu).
Neked mi az álmod? Éppen éled vagy már elfelejtetted?
(Kép: https://www.instagram.com/
