"Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet csoda nélkül élni!"
(Márai Sándor)
Karácsonykor lelassul az élet, jobban szeretünk, mélyebben hiszünk.
Kár, hogy ezeket az érzéseket nem könnyű átvinni a szürke hétköznapokra. Olyan sok rossz dolog (is) van a világban, ezért nehéz a nem „ünnepi” pillanatokban hinni a „mesékben”.
Éppen ezért, újra és újra, elhozom azokat a történeteket, amelyek minden fájdalmas pillanat ellenére bebizonyítják, hogy csodák igenis vannak, csak hinnünk kell bennük, hinnünk kell magunkban.
Az elmúlt év legmeghatóbb motiváló történeteit foglaltam össze, hogy ismét átéljük a csodát.
A NÉMA MŰSORVEZETŐ MEGTALÁLJA A HANGJÁT
Nagy Judit tizenkét évig volt műsorvezető-szerkesztő a Magyar Televízióban. Négy éve eldöntötte, hogy új útra tér, akkor is, ha az bizonytalanabb.
„Mélység nélkül nincs magasság. Nem lehet megspórolni a kríziseket. Ki kell lépni a komfortzónából, akkor is, ha az fájdalmas. Én már hosszú ideje a komfortzónámon kívül élek, azzal a létformával, amibe léptem. Nagyon nehéz volt váltani, de cserébe egy teljesen új szemléletet kaptam. Az én karakteremnek, aki szereti a biztonságot, kiszámíthatóságot, akinek volt egy nagyon szép, sikeres élete, borzasztó volt megélni, hogy mindent elveszíthet. Nem tudtam beszélni, csengőt kellett ráznom és oldalakat teleírni, ha mondanivalóm volt. Meg kellett tanulni az alázatot, a visszalépést, a némaságot, és megfogalmazni a lényeget. Akkor tanultam meg a termékeny csendet.”
„Egy csodálatos terhesség után jött a nagy pofon. A lányom első éve a saját magam újraépítéséről szólt, mind fizikai mind lelki értelemben. A szülés utáni komplikáció miatt hosszú idő volt lábra állni, és fel kellett dolgoznom egy halálélményt, egy hangelvesztést. Ebből kifolyólag a fókusz másra helyeződött, nem a kislányomra.”
A teljes történet itt olvasható...
A FÁJDALMAS VESZTESÉG UTÁN DUPLA ÖRÖM
Jóban-rosszban együtt... Így fogadjuk meg a nagy napon, és mégis a sok rossz, kellemetlen vagy kényelmetlen dolog elszakítja egymástól a párokat. Kevés a kompromisszum, a tisztelet és a türelem, sok válás. Ez a család a múlt traumáit együtt dolgozta fel, és a mindennapok kihívásait együtt oldja meg – szeretetben.
"Regős Judit könyvében (szerk. megjegyz.: Nem születtél anyának!) olvastam egy megható interjút a családjukról. Az élet kétszer ajándékozta meg önöket ikerpárral, sajnos első alkalommal egyik babát elveszítették. Mesélne arról, hogy ezt hogyan élték meg?
Mindenkinek megvan az élettörténete, mindenkinek más kártyát osztott a sors, és amit kaptunk azzal kell fennmaradnunk, a legtöbbet kihozni magunkból, és közben embernek is megmaradni. Nem egyszerű. Ilyenkor derül ki igazán, hogy kihez is tartozunk! A családunk minden tagja fantasztikusan segített minket és a gyerekeket, ekkor derült ki, kik is a barátaink. Azt mondják, mi barátként jól „vizsgáztunk” mások tragédiájánál, ilyenkor is családként fogunk össze."
"Miként lehet egy ilyen helyzetből felállni, önöknek hogyan sikerült?
A családi kötelék mindenképpen segített ebben, illetve az új ikerpár jövetele, és hogy itt is maradtak velünk. Ez mind erőt adott nekünk. Ilyenkor tényleg szembesül az ember azzal, mi a fontos. Az anyagiak persze fontosak, de a szeretteink élete sokkal nagyobb érték. A dolgok feldolgozása, továbbvivése és a szeretet éltet minket."
A teljes történet itt olvasható...
A TÚLÉLŐ FOCISTA
Sokszor halljuk: semmi sem lehetetlen, minden fejben dől el. Huszty Dániel, 24 éves focista története bizonyítja, hogy ez valóban így van. 2014. október 5-én este súlyos, halálos áldozattal járó autóbalesetet szenvedett. Élet és halál között lebegett; az orvosok húsz százalék esélyt adtak a túlélésre, és nulla százalékot arra, hogy újra sportoljon. Dani nem adta fel, hitt valamiben, ami erőt adott neki egy csodával határos felépüléshez. Ismét pályán van, újra játszhat és céltudatosabb, mint valaha.
"Nem csoda, hogy a környezeted ámulattal figyelte, milyen sebességgel fejlődsz. Bő fél évvel a baleset után már pályán voltál. Hogyan sikerült ilyen gyorsan talpra állni, mi motivált?
Egyértelműen a foci. Ötéves korom óta ez áll az életem középpontjában. Láttam a csapattársaimat edzeni és mérkőzéseken, én is ott szerettem volna lenni velük. Az a helyzet, hogy nem is gondoltam bele, mekkora a baj. Inkább azt éreztem, hogy unatkozom, csinálni kéne valamit. Rendkívül türelmetlen típus vagyok, minél előbb jobban szerettem volna lenni. Sokszor kockáztattam is. Orvosi utasítást kaptam, hogy bizonyos gyakorlatokat nem szabad erőltetni, a focit inkább felejtsem el. Nem érdekelt, mennem kellett előre. Azt mondtam, hogy fél év múlva a pályán leszek."
"Hogy érzed, megváltozott a személyiséged a baleset után?
Sokkal jobban tudom értékelni a kisebb dolgokat is. Még jobban odafigyelek a környezetemre a közlekedésben, vagy a pályán játék közben. Régen is ilyen voltam, de ez most sokkal hangsúlyosabb. Jó lenne, ha mindenki így gondolkodna. Megfogadtam, hogy minél több dolgot szeretnék kipróbálni, átélni. Ezért is vállaltam egy kis szerepet az egyik kereskedelmi tévén futó sorozatban. Persze azt is megfogadtam, kevésbé leszek szókimondó, viszont ezt nem tudom egyeztetni a személyiségemmel. Maradtam az a néha fájdalmasan őszinte ember, aki voltam.
Mit üzennél a hasonló helyzetbe került sorstársaknak? Mi kell egy baleset után a gyors „újjászületéshez”?
Nagyon nagy akaraterő és céltudatosság kell, hogy fel tudjunk állni. Érdemes mindig kis célokat kitűzni, egyre nehezíteni őket, örülni a megvalósításnak, és haladni tovább előre. Ne elégedjünk meg azzal ami van. Az élet minden területén akarjunk többet. A legfontosabb: soha ne felejtsünk el pozitívan gondolkodni!"
A teljes történet itt olvasható...
szerkesztő, szövegíró, content marketing blogger
Ha tetszett, amit olvastál, nagyon örülnénk a megosztásnak és a hozzászólásnak! :-)
HOGY NE MARADJ LE A LEGFONTOSABBAKRÓL!
HA MÉG TÖBB MOTIVÁCIÓRA VÁGYSZ!
Kövess bennünket Facebookon, Instagramon és Pinteresten!
