Könnyű azt mondani, hogy nyugodj meg, lazulj el, minden rendben, bízz a jó sorsodban, és hasonlókat. Jó pár évvel ezelőtt, ha ideges voltam és valaki ilyet mondott nekem, attól még idegesebb lettem.
Amikor elkezdtem tudatosan átgondolni az életemet, rájöttem, hogy mindig akkor vagyok feszült, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy terveztem, ha nem tudok megfelelni a saját elvárásaimnak, ha csak az orrom hegyéig látok egy-egy helyzetben, és nem látom át a nagyobb összefüggéseket.
Az elégedetlenség saját magát tápláló heggyé képes nőni, aminek beláthatatlan csúcsai vannak. Érdemes ilyenkor is a legegyszerűbb technikákkal kezdeni saját magunk megnyugtatását. Amikor gondban vagyunk, megoldást keresünk egy helyzetben ösztönösen a homlokunkra tesszük a kezünket. Vagyis aktiváljuk a homloklebenyt, ami visszahoz az „itt és most”-ba.
Ha tükörbe nézünk és megfigyeljük a homlokunkat, pontosan a két szemünk felett a homlokunk középvonalában látunk két pici dudort. Tegyük rá az összezárt ujjainkat ezekre a dudorokra, és nyugodtan lassan lélegezzünk ki és be, ki és be. Egy-két perc után tapasztani fogjuk, hogy a gondolataink lenyugodtak, már nem cikáznak össze-vissza, szívverésünk lelassul, gyomrunk megnyugszik. Csukjuk be a szemünket, így még inkább befelé tudunk koncentrálni.
Ezzel bármikor ki tudunk szakadni egy feszült helyzetből.
Narancsik Ágnes
narancsik.agnes@fejlodom.hu
www.fejlodom.hu
(Kép forrása: www.noiportal.hu)
