Jóban-rosszban együtt... Így fogadjuk meg a nagy napon, és mégis a sok rossz, kellemetlen vagy kényelmetlen dolog elszakítja egymástól a párokat. Kevés a kompromisszum, a tisztelet és a türelem, sok válás. Egy olyan családot mutatunk be, akik a múlt traumáit együtt dolgozták fel, és a mindennapok kihívásait együtt oldják meg – szeretetben.
Bata Móni, sikeres vállalkozó és menedzser, valamint négy elbűvölő, F-betűs lány anyukája: Franka (15), Frida (12), Frotti (6) és Freia (6). Férjével, dr. Tóth Frankkal beszélgettünk, aki 256-szoros válogatott és Európa-bajnok vízilabdázó. Jelenleg utánpótlás neveléssel foglakozik és a Vízilabda Szövetségnél dolgozik.
Két kisebb lányával érkezett hozzánk, a felesége pedig éppen a nagylányokért ment edzésre. Nem lehet egyszerű a logisztika és egyéb feladatok menedzselése.
Valóban nem, folyamatosan rohanunk az iskola és edzések között délutánonként. Nem könnyű, de nagyon szép és hálás dolog szülőnek lenni. Visszaigazolások számunkra az elért eredmények, és legfőképp az, hogy a lányok nagyon jól érzik magukat. A feleségemmel családként próbálunk funkcionálni, és mindketten kivesszük a részünket ebben a feladatban is.
A nagyszülők esetleg be tudnak segíteni?
Sajnos már csak egy nagymama van, anyósom. Ő segít nekünk hétvégenként és ha már minden kötél szakad, a hétköznapokban is. Szeretnek nála lenni a lányok együtt és külön-külön is. A sógoromra is számíthatok bármikor, ez jó érzés. Bébiszitterünk soha nem volt.
Az interjú előtt megnéztem a felesége közösségi oldalát, és láttam, mennyire aktív életet él: kereskedelmi televíziókban, valamint Glamour és Playboy Gálán készült képeken látható. Mivel foglalkozik Móni?
A családunk mellett – és az, mint látható, nem kis feladat – több neves előadóművész (például: Kozso, Kozma Orsi) menedzselésével és megjelenésével foglalkozik, mondhatni minden média formában.
Ez azt jelenti, hogy esténként és hétvégenként is vannak rendezvényei. Ezeket az alkalmakat hogyan oldják meg?
Igen, vannak esténként programjai, ilyenkor én vagyok a gyerekekkel. Hétvégén nekem vannak mérkőzéseim, sőt már a gyerekeknek is. Ott próbálunk megjelenni, ahol tudunk, és általában közös létszámmal. Szurkolunk mindenkinek. Azután, ha kell, éjszaka is dolgozunk otthon, mert a munkáink megkívánják.
Szerencsés helyzetben van, hisz öt hölgy kényezteti otthon. Milyen négy lány apukájának lenni?
Nagyon jó érzés. Néha azért nehéz egyedüli férfiként ezt a nemet erősíteni, és nem elnyomva lenni.
Hová szokott elvonulni, ha néha férfias kikapcsolódásra vágyik?
A testmozgás kikapcsolódás számomra, ezzel is próbál az ember kicsit visszafiatalodni. Jó néha összejönni volt csapattársakkal vagy ellenfelekkel. A régi idők ilyenkor felelevenednek. Úgy érzem, ez mindenkinek jót tesz. Nekem is kikapcsolódás a gyerekzsivajból, és nekik is jó néha apa nélkül.
Mónival ki tudnak mozdulni kettesben is?
Nehéz megoldani, de mindenképpen szakítunk időt egymásra, vagy a baráti társasággal való kimozdulásra.
Gondolom, a házimunkába önnek nem kell már sokat besegítenie.
Ez az időszak még várat magára. Már tanítjuk a házimunkára a lányokat, de még nem érkezett el az az idő, hogy ne kelljen segítenem. De jön, közeledik! Azt el kell mondanom, hogy nagyon aranyosak a lányok, a szobájukban már rendet tartanak, a konyhában is jeleskednek, és sokat segítenek egymásnak.
Regős Judit könyvében (szerk. megjegyz.: Nem születtél anyának!) olvastam egy megható interjút a családjukról. Az élet kétszer ajándékozta meg önöket ikerpárral, sajnos első alkalommal egyik babát elveszítették. Mesélne arról, hogy ezt hogyan élték meg?
Mindenkinek megvan az élettörténete, mindenkinek más kártyát osztott a sors, és amit kaptunk azzal kell fennmaradnunk, a legtöbbet kihozni magunkból, és közben embernek is megmaradni. Nem egyszerű. Ilyenkor derül ki igazán, hogy kihez is tartozunk! A családunk minden tagja fantasztikusan segített minket és a gyerekeket, ekkor derült ki, kik is a barátaink. Azt mondják, mi barátként jól „vizsgáztunk” mások tragédiájánál, ilyenkor is családként fogunk össze.
Miként lehet egy ilyen helyzetből felállni, önöknek hogyan sikerült?
A családi kötelék mindenképpen segített ebben, illetve az új ikerpár jövetele, és hogy itt is maradtak velünk. Ez mind erőt adott nekünk. Ilyenkor tényleg szembesül az ember azzal, mi a fontos. Az anyagiak persze fontosak, de a szeretteink élete sokkal nagyobb érték. A dolgok feldolgozása, továbbvivése és a szeretet éltet minket.
Mi kell ahhoz, hogy az „erős család” jóban-rosszan fennmaradhasson?
A türelem nagyon fontos, valamint a szeretet a gyermekek és egymás iránt. A világ legszebb dolga, hogy meg lehet a lányaimat babusgatni, puszilgatni, és tudni, hogy ők itt vannak velünk, nekünk, mi pedig egymásnak.
szerkesztő, szövegíró
Az interjú megjelent a Szülők Háza Magazin oldalán is.
Az interjúsorozat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet közreműködésével valósult meg.
Ha tetszett a cikk, olvasd el a Varga Izabella és Zoltán Erika férjével készült interjúkat is!
