Tavasz, költészet, kávéház

2016. április 08.

"Nem szükséges, hogy én írjak verset,

de úgy látszik, szükséges, hogy vers

irassék, különben meggörbülne a világ

gyémánttengelye."

(József Attila)

tavasz1.jpg

Szükséges, hogy vers írassék?

Annyiszor halljuk, hogy luxus a költészet; többen írnak, mint olvasnak; ki ér rá erre... Mintha rohanó világunkban minden másra maradna idő, hely csak erre a mostoha műfajra nem. A plázázás, mozi, színház belefér a munkás hétköznapokba. A regények is – főleg, ha sokat hallunk róluk, és egy izgalmas, egzotikus világba visznek el minket. De mi a helyzet a verssel?

A költők legtöbbször az aktuális problémákra reagálva írnak, legyen az társadalmi vagy magánéleti jellegű. Ebből jut minden korra és mindenkinek bőven! Találhatnánk bennük empátiát, magyarázatot, lelki felüdülést... Akkor mi a gond, miért nem fogynak jobban a verseskötetek? Mit lehetne tenni, hogy közelebb kerüljön az emberekhez a költészet?

Igazán aktuális a kérdés, hisz költészet napja április 11-én volt. Előtte és utána is tartottak irodalmi rendezvényeket. Itt van a vers levegőben, idén különösen! Jártatok a Nyugati aluljáróban? Most először került ki óriásplakátra magyar költő, és nem is egy, hanem három! Igen, így indulhat el a költészet az emberek, a fiatalok irányába. A mai kor igényének megfelelően ezt is reklámozni kell!

Ahogy színészek, énekesek, regényírók kerülnek plakátra, úgy végre a költők is elhagyják az elefántcsonttornyokat. A Corvin tetőn ötszázan ünnepelték József Attila születésének 110. évfordulóját. A javában zajló Könyvfesztiválon is ott vannak költőink, szép számban.

Nagyon jó irány, megtalálja a célközönségét a vers! Ehhez viszont kellenek a mai kor eszközei: jó marketing, PR, tömegeket megmozgató közösségi oldalak.

Persze a költészetnek is idomulnia kell a mai korhoz. Nem véletlen, hogy ismét a zenével közelednek egymáshoz. Dívik a slam költészet, egyre több a megzenésített vers, főleg gyermekversek.

Milyen jó is Varró Dani verseit énekelni az autóban gyermekeimmel az Eszter-lánc mesezenekar feldolgozásában! Szóval van remény! Vannak a vers iránt érdeklődők, és felnőhet egy olyan generáció, akikhez közel kerül a kortárs költészet. Ezáltal talán a klasszikusokat is nagyobb lelkesedéssel veszik kézbe, nem pusztán száraz tananyagaként tekintenek majd rájuk.

Ha már annyiszor említettem a jó marketinget és a szervezést, le kell írnom, hol jártam múlt hét szerdán. Könyvbemutató volt a Hadik Kávéházban. Minden alkalommal várom a kávéházi irodalmi rendezvényeket, legalább akkora izgalommal, mint gyermekeim a nyuszit.

Rendkívül jó ötletnek tartom, hogy felélesztik a nagy történelmi kávéházakban a művészetet. Juhász Anna (Juhász Ferenc költő lánya) munkáját szeretném kiemelni, hisz ötödik éve fáradhatatlanul szervezi irodalmi szalonjait, ahol kortárs írók munkáit mutatják be, vagy hozzák össze a művészi ágak jeles képviselőit egy kellemes beszélgetésre.

Szóval a Hadikban, nem véletlenül, a költészeté lett a főszerep. A fenti József Attila idézet volt az egyik mottója az estnek. A vendégek között kezdő és már befutott költők, írók is voltak: Dékány Dávid, Sirokai Mátyás, Kiss Judit Ágnes, Kukorelly Endre és Térey János.

A kortárs irodalom helyzetéről folyt eszmecsere, mindenki felolvasott egy kedvenc József Attila verset és az írók saját műveiből is kaptunk ízelítőt

Abban mindenki egyetértett, hogy az oktatásban nagy változtatásokra lenne szükség ahhoz, hogy műkedvelő, műértő generáció nőjön fel. Arról nem is beszélve, hogy a kortárs irodalomnak is a tananyagban lenne a helye, hisz most időszűke miatt szó sem esik róla.

A kellemes hangulatú este pozitív kicsengése az volt számomra, hogy igenis van ereje a költészetnek. Sőt, ahogy elhangzott: a költészet ismét menő!

Tápláljuk hát a lelkünket legalább napi egy verssel! A közösségi oldalakon lájkolni lehet a kortárs és klasszikus költőket. A hagyományosabb, könyvvásárlói megoldással pedig hozzájárulhatunk a költők (jobb) megélhetéséhez - ami nem mellékes!

Élvezzük, hogy tavasz van, hogy a költészet (is) a levegőben van! Ha szeretitek a jó kávét, a művészetet, látogassatok el egyszer egy irodalmi estre.

A Hadik Kávéházban múlt szerdán 50. alkalommal jöttek össze az emberek, hogy megálljon kicsit az idő; hogy feltöltődjenek; hogy megismerjék, megszeressék vagy csak élvezzék az irodalmat. Kívánok még sok ilyet magunknak, és akkor nem görbül meg a világ gyémánttengelye!

 Megjelent egy évvel ezelőtt a Blans.hu oldalán

 

Rizsányi Rózsa

szerkesztő, szövegíró

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fitmind.blog.hu/api/trackback/id/tr988580320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
-->
süti beállítások módosítása