Lendvai Zoltán: „Nekem öröm, ha boldognak látom őt.”

2016. július 16.

Húsz év együtt, két szép gyermek, szakmai sikerek, megértés és boldogság... Ismét egy „Erős Családot” mutatunk be. Varga Izabella színésznő férjével, Lendvai Zoltánnal beszélgettünk.

lendvai_infopapa_hu.jpg

Mitől működik ilyen jól és hosszan a kapcsolatuk?

Jól kell tudni választani! Na jó, tegyük félre a tréfát: nagyon különbözőek vagyunk, de ez cseppet sem zavaró, sőt! Olyan, mintha inkább kiegészítenénk egymást. Cserébe viszont a fontos kérdésekben félelmetesen hasonlóan gondolkodunk. Bár a habitusunk különböző, hasonlóak a szenvedélyeink, az érdeklődési körünk. Nagyon sok mindent csináltunk végig közösen, színházi próbától első lakás berendezésig, esküvőtől a gyereknév-választásig, építkezést, költözködést, és soha semmiben nem vesztünk össze. Mindketten a beszélgetések, a közös döntések és a kompromisszumok hívei vagyunk. Megtanultuk elfogadni egymást olyannak, amilyenek vagyunk, és nem akartuk a saját képünkre gyúrni a másikat.

Feleségét a Barátok közt Nórájaként ismeri az ország, lassan húsz éve szerepel a napi sorozatban, mindenhol (f)elismerik. Önt hogyan érinti ez a népszerűség? A párja sikerei okoztak-e valaha (szakmai) féltékenységet?

Nem, de nem is értem, ha valaki szeret valakit, hogy lehet féltékeny, akár a sikereire. Nekem öröm, ha boldognak látom őt, és a boldogság egyik fontos forrása az elismertség. Ráadásul, Iza nagyon jól kezeli a sikert és a népszerűséget, nem csinál belőle nagy ügyet. Nem változott meg tőle, nem felejtette el a régi barátait, a gyökereit, és a fontossági sorrendje sem borult fel soha: a család nála mindig az első helyen van. A népszerűség azon részéhez pedig, hogy nehéz úgy végigsétálni az utcán, hogy ne szólítanák meg, az ember idővel hozzászokik és megtanulja kezelni. Izából sugárzik a derű és a kedvesség, ezért szinte kivétel nélkül ugyanezt kapja, kapjuk vissza az emberektől.

Két szép, iskolás nagylányuk van. Az ő születésük után miben változott meg az életük?

Gyakorlatilag mindenben. A gyerekeink születése előtt nagyon mozgalmas életet éltünk. Nem volt este, hogy ne mentünk volna valahova, színházba, koncertre, moziba, találkozni a barátainkkal. A városban laktunk, és ennek minden előnyét ki is élveztük. Azután megszületett Anna, és remekül megtanult aludni babakocsiban szabadtéri koncerteken és színházi nézőtereken. Mégis egy idő után azt gondoltuk, jobb ha nem kell minden nap a Normafáig kocsikáznunk friss levegőért, és kiköltöztünk a városból. Igazából ettől változott meg az életmódunk, nem is a gyerekektől. Elmaradt a "zajos élet”, cserébe kaptunk boldog nyugalmat és csendet, hogy figyelhessünk a gyerekeinkre. Jó döntés volt.

Színházi rendezőként dolgozik vidéken, főleg hétvégén tud együtt lenni a családdal. A hétköznapokban ki segít Izának?

Mindkettőnk szülei pár percnyi sétára laknak tőlünk, és mindenben segítenek, gyerek-szállítmányozástól a finom ebédekig. Tizennégy éve nem szorultunk külső segítségre, és ez nekik köszönhető.

Jut idő arra, hogy kettesben legyenek?

Úgy tűnik, ebben sem vagyunk teljesen szabványosak, mi akkor vagyunk boldogok, ha mind együtt lehetünk. Mostanában azért változik kicsit a helyzet, a gyerekeink kezdenek önállósodni, már nem igényelnek minket minden percben, úgyhogy azt gyanítom, a közeli jövőben több kétszemélyes programunk lesz.

Mi az, amivel szívesen foglalkozik, ha akad egy kis szabadideje?

Tény, hogy túl sok szabadidőm nincs, de ha mégis, imádunk elmenni valami “vizes” helyre, ahol lehet úszni, hajózni, búvárkodni. A színházba járás is komoly hobbink volt régen, remélem lassan visszatér majd az életünkbe. Jó kikapcsolódás a házunk és a kert szépítgetése is. Gyakran főzünk valami finomat a bográcsban, kiülünk a teraszra, gyönyörködünk a fáinkban, virágainkban, nagyokat beszélgetünk a családunkkal, barátainkkal.

Hogyan segíthet egy férfi a társának, hogy a klasszikus női szerepeken túl a munka terén is kiteljesedhessen?

Bármennyire is kényelmes, nem kellene visszaélni a férfiaknak a társadalmilag felkínált "fölérendeltséggel". Nehéz világban élünk, és a női szerepkör annyira kemény melóvá vált, hogy szerintem kínos nem észrevenni, ha a leosztás aránytalan. Például az sem árt, ha egy férfi tud (és akar) néha főzni, és bizony mosogatni is, ha úgy alakul.

 

(Főcímkép forrása: www.infopapa.hu)

 

Az interjú megjelent a Szülők Háza Magazin oldalán is.

 

 

Ha tetszett az interjú, ajánlom figyelmedbe az alábbi beszélgetéseket is:

Interjú Zoltán Erika férjével

Beszélgetés Mádai Vivien férjével

Interjú Temesvári Andrea férjével

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fitmind.blog.hu/api/trackback/id/tr58894350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
-->
süti beállítások módosítása