Isten veled, Ági!

1969. 12. 20. - 2016. 12. 05.

2015. szeptember 03.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

(Kosztolányi Dezső)

szivek.jpg

Anya ma reggel elment.” - nem tudom kitörölni ezt a mondatot a fejemből...

Hol volt, hol nincs...

Bármennyire hihetetlen, tényleg elmentél, Ági!

Ma van a temetésed Kiskunhalason.

Úgy tudtuk, vasárnap lesz, terveztünk menni páran Pestről. Gondolom, az advent miatt kellett áttenni hétfőre. Nem jutottunk el, de megbeszéltük, gyertyát gyújtunk, és Rád gondolunk.

Eszembe jut az első találkozásunk. Azonnal megfogott, hogy mélységes nyugalom árad belőled. 

Segítőkész és csupaszív nőnek ismert mindenki. Így fogalmaztuk meg Rád emlékezve: tudatos nő voltál.

Úgy éltél, tudatosan. Figyeltél arra, mennyit eszel, nem ittál kávét, kerékpárral közlekedtél, amikor csak lehetett. Követted az évszakok, hónapok testre és lélekre gyakorolt hatásait. Megosztottad velünk, mire fókuszáljunk magánemberként vagy vállalkozóként.

Motivált voltál, nyitott az új feladatokra és emberekre, másokat is lázba hoztál. Csodáltam az erőt, ami benned van.

Biztosan nem volt könnyű egyedül megteremteni az otthont és az anyagiakat két gyermeknek. Az egyik már külföldön tanul, de akkor is... Milyen sokat rohantál a kislányodhoz az iskolába, beadni az inzulint, ebédet vinni. Onnan találkozókra futottál...

Elfáradtál, mi történt? Kérdezem, és kérdezik tőlem...

A lényegen már nem változtat...

Nincs több hívás tőled a telefonomban, nem érkezett már bő két hete e-mail, nem beszéltük meg a szerkesztést, nincs brainstorming... csak az üresség érzése van, ami fáj annak, aki itt marad.

Felidézem a közös pillanatokat, és itt mosolyogsz, Ági.

Mesélsz magadról, a munkádról, nevetünk, videókat veszünk fel, hisz ez a jövő...

Beszélgetünk a Cserpesben a Mastermind-ról, hívlak, hogy megosszam a FITmind örömét; hívsz, hogy menjünk-e Bizalmi Körös Gálára...

A Bizalmi Körben indult minden. Emlékszem, második találkozásunkkor eldőlt a sorsunk (tudtuk, dolgunk lesz még egymással). Készítettük papírból a karkötőket, közben vidáman beszélgettünk gyereknevelésről, családról, gyökerekről.

Te visszatértél hozzájuk...

Eggyel kevesebb csupaszív, tudatos nő él köztünk. Az emlékeinkben viszont mindig ott leszel.

Nyugodj békében, Ági!

nafeketefocim2.jpg 

A mélybe csak tested merült el,
csak ő tűnt el a föld alatt,
de lényed lényege ezer felé
szóródva is köztünk maradt.

(Keszei István)

 

Budapest, 2016.12.19.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fitmind.blog.hu/api/trackback/id/tr3512057271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
-->
süti beállítások módosítása