Az élet osztja a pofonokat mindenkinek, felnőtt fejjel talán könnyebben „kezeljük” ezeket a helyzeteket, habár önámítás lenne azt mondani, hogy már nem fájnak úgy, mint rég. Pár napja átéltem újra, hogyan „fáj az élet” gyermekként.

„Nem ernyőt kell tartanunk a gyerekeink fölé, hanem mélyre kúszó gyökerekkel ellátni őket. A vihar kifordítja az esernyőt, sőt messzire röpíti, de egy, a földön biztosan álló fának még a legpusztítóbb vihar sem csavarja ki a törzsét.” (Regős Judit: Nem születtél anyának! - Tabuk nélkül a családdá…