Palotás Petra legújabb, nemrég megjelent novellás kötetének központi témája az ezerarcú szeretet. Olvasva az Igazgyöngyök című könyv megható, magával ragadó és helyenként meghökkentő történeteit elhisszük, hogy létezik (még) emberi jóság és önzetlen szeretet, amely tényleg orvosság lehet mindenre. Kell ennél reménytelibb üzenet, főleg így karácsony táján?
Miként lehet kompromisszumot találni érzékeny kérdésekben? Hogyan lehet jól megértetni egy örökbe fogadott kislánnyal, hogy őt igazán szeretik a nevelőszülei? Valóban egy válás a megoldás? Miért nem azt kapjuk az élettől, amire vártunk?
Olyan pillanatok, élethelyzetek vannak megragadva az Igazgyöngyök rövid novelláiban, melyek a legtöbb esetben konfliktust szülhetnek, amelyekbe a fájdalomtól elvakult énünk beleveszhet. Sokszor félreértjük egymást, mindenki görcsösen ragaszkodik a maga nézőpontjához, egyszerűen hiányzik az empátia. Valljuk be, ilyenkor hozzuk meg a legrosszabb döntéseket, mert a negativitás sötét tengerében akkorák a hullámok, hogy alig tudunk fennmaradni.
Petra ezeket a sokszor gyötrelmes, kényes helyzeteket nagyítja ki és hozza testközelbe, úgy hogy közben megmutatja az élet napos oldalát, és a legváratlanabb pillanatban megmosolyogtat. Rámutat arra, hogy mindenből van kiút (ha sokszor nem is egyszerű), valamint arra, hogy sok-sok formában létezik az emberi jóság és a szeretet.
Nagyon szeretem a motiváló történeteket, mert erőt adnak. Szükségünk van rájuk, akkor is, ha nem küldött bennünket padlóra az élet, egyszerűen csak azért, mert töltekezni lehet belőlük. A kötet inspiráló szereplői és sokszor meghökkentő helyzetei által jobban megismerhetjük magunkat és a környezetünket is.
A novellák elolvasása után biztos, hogy könnyebb lesz megoldást találni az élet egyes kihívásaira. Segít majd – ahogy a könyvben is - egy gesztus, egy mosoly, az együttérzés, a megfelelő kommunikáció vagy pusztán az, hogy a jelenben vagyunk, és észreveszünk egy igazán fontos részletet.
Sokszor nincs „jó” megoldás… Például, ha elhunyt valaki, nem hozhatjuk vissza. Apukámat éppen egy éve veszítettük el. Azóta ezerszer gondoltam át, mit tehettem volna másképp én, apu és az orvosok, hogy ne így legyen... Mára már kezdem megérteni, hogy az önmarcangolás és el-nem-fogadás helyett annyit tehetek, hogy továbbra is szeretettel gondolok rá, átadom a róla szóló történeteket a gyermekeimnek, és őrizzük az emlékét.
A legkedvesebb novellám a könyvből, nem véletlenül, a Nagypapa című, amelyben ezt a mérhetetlen hiányt és az emlékek megőrzését olyan szívszorítóan szépen adja át Petra.
Az Igazgyöngyök történetei rávilágítanak, hogy a „csodák” - amikben a gyermekek oly tisztán és őszintén hisznek még - számunkra is létez(het)nek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az apróságokban is meg tudnak bújni. Ezt sikerült olyan hitelesen és jól megjelenítve átadni a novellákban.
A Petrától megszokott lélekmelengető érzés ebben a könyvben hatványozottan jelen van. A karakterek, a tárgyak és az élethelyzetek finom megragadása lenyűgöző. Jólesőek a szépen megfogalmazott mondatok, melyek helyenként líraivá varázsolják a szöveget.
Az összes rövid történet hatással van ránk, szinte jelen vagyunk bennük. Elolvasva őket elönt bennünket egy érzés. Megállunk és elgondolkodunk. Magunkról, az életünkről, a kapcsolatainkról, az eddig meghozott döntéseinkről. És arra ösztönöznek (akarva-akaratlanul), hogy jobb emberek legyünk.
Egy olyan hullámvölgyekkel teli utazáson veszünk részt, amin rájövünk, tényleg a szeretet a mozgatórugó. Erre van szükségünk, hogy igazán jól működjünk. Ezt kell adnunk, hogy mások is boldogabbak legyenek körülöttünk.
