Magyarázom a bizonyítványom!

2016. június 12.

Én is büszke anyuka vagyok - nem rosszabb a lányom senkinél. Csak a jegyei kicsit rosszabbak. De szeretném belekiáltani a világba, hogy mi a gyermekünk is szuper gyermek!

bizonyitvany.png

Évzáró utáni este. Nézegetem a Facebookot (mert részben ez a munkám is) - és azt látom, hogy minden második post valamiféle csupajeles, színkitűnő, dicséretes, ötöshalom bizonyítványról szól. Szuper gyermek, szuper eredményekkel.

És Isten látja lelkem, nem irigylem senkitől!

Nekem van egy kilenc éves lányom. Mi is kaptunk bizonyítványt. Mi is, akiknek nem lett színötös. De szeretném belekiáltani a világba, hogy mi a gyermekünk is szuper gyermek!

Egyedi és megismételhetetlen emberke, aki legalább annyit küzdött, mint a többiek. Sőt, talán többet, éppen azért, mert nem ment minden simán. Éppen azért, mert lehet, hogy egy olvasmányt többször kellett elolvasnia. Vagy egy szöveges példát többször kellett átszámolnia. Vagy a nyelvtan szabály nem elsőre volt érthető. Vagy a német szavakat esténként az egész család tanulta. Vagy... , vagy nem tudom. Vagy valami hiba csúszhatott a gépezetbe. Talán több megértés kellett volna neki. Vagy kicsit lassabb tempó, talán nem mindössze egy-egy nap egy-egy új betű megtanulására. Talán nem a római számokkal való számolás lett volna (még) a lényeg. Nem tudom, de biztos az Ő hibája, hogy nem kitűnő. Ha más meg tudta csinálni, neki is meg kellett volna!

Nem rosszabb Ő senkinél. Csak a jegyei rosszabbak. És keresem a hibát - magamban.

Hol rontottam el?

Vajon kevesebbek vagyunk attól, hogy először rocky-ra járattuk, ahhoz volt kedve. Illeszkedjen be, minden osztálytárs oda akart járni, hadd menjen.

Vajon kevesebbek vagyunk attól, hogy később sakkra járattuk? Azt mondták, az jót tesz a mateknak, meg a logikának.

Vajon kevesebbek vagyunk attól, hogy szinkronúszni járattuk? Azt mondták, kell a mozgás, mert ugye egész nap csak a padban ül, és mert a vízben forgás, lubickolás mindenfelé jót tesz az olvasásnak. És ez a kislány télen, a hidegben is kinti medencében edzett, hetente kétszer két órát. Nagyon keményen. (Én nem tudtam volna megtenni…)

Meg balettra járattuk. Mert az minden mozgás alapja. Legyen tartása annak a gyereknek!

Meg különtanárhoz járattuk. Aki segített neki. Merthogy - emlékszel - nem ötös mindenből. Épp ezért kellett a különtanár. Hogy tart(has)sa a tempót.

És rengeteg vita a férjemmel, aki este kilenckor még nyomja vele a matekot. Egyrészt persze hálás vagyok, hogy nem a kocsmában ül, hanem a gyerekkel tanul, másrészről megszakadt a szívem, hogy a gyerek már sírva fakadva próbál olvasni, számolni. De nem megy, vagy csak nehezen… Ő bent sírt én meg kint. Épp magamat sajnáltam akkor. Nagyon.

Hétvégén - néha - templomba mentünk. Imádkoztam. Sokat. Érte, értünk - hogy a suli után is legyen még családunk. Legyen kinek, kivel tanulni.

De ez a gyerek, az én kis szuperemberkém ezüst és aranyérmes lett a kerületi sportversenyeken. Az iskolát képviselte. Aztán bronzérmes lett valami másik versenyen. Az iskolát képviselte. Aztán aranyérmes lett a budapesti döntőn. Az iskolát képviselte. Csak remélni tudom, hogy kicsit talán önmagát is képviselte. Mert ez a teljesítmény nem a suliból jött ki, hanem belőle! Az én kis szuperemberkémből!!!

Hát, ilyen a mi nem kitűnő bizonyítványunk!

Ő az én tökéletlen lányom. Van négyese, sőt egy hármasa is. Kövezzétek meg, nem kitűnő. De nekem a legszebb, a legokosabb és a legnagyobb teljesítményt Ő rakta le idén az asztalra. Helytállt. A maga módján. Kitűnően!


Köszönöm kislányom, hogy ma én tanulhattam valamit - Tőled! 

Egy harmadikos kislány anyukája

(Budapest, 2015 júniusa)

  

Fotó: Czeglédi Zsolt, MTI

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fitmind.blog.hu/api/trackback/id/tr888801274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Myopinion 2016.06.13. 11:49:20

Kedves Anyuka!

Nincs okod elkeseredni! A Te kislányod valószínűleg sokkal jobban boldogul majd az életben, mint sok jelenlegi szuperkítűnő gyerek! Jobb lesz az állóképessége és tudni fogja, hogy az eredményekért meg kell dolgozni!
A jelenlegi iskolarendszerben (sajnos) a kítűnő bizonyítvány nem garancia semmire és az egyéb területeken tehetséges gyerekeket pedig nem értékelik megfelelően. Nekem négy fiam van, kettő közülük már nagykorú, mindegyikük másban kiemelkedő, hidd el, tapasztalatból beszélek...

FITmind 2016.06.13. 11:56:10

@Myopinion: Köszönjük a biztató szavakat!

szociologus 2016.06.13. 14:10:57

Nincs ezzel semmi baj. Azt szoktam mondani a saját gyerekemnek, hogy akkor fogok haragudni a rossz jegy miatt, ha azt látom, hogy nem tett meg mindent a jóért. Ha mindent megtett, akkor megsimogatom a fejét - lényegtelen, hogy hányast kap. (Ugyanakkor.. Ne kövezz meg, de sztem fiatal még ahhoz, hogy ennyiféle rendszeres elfoglaltsága legyen. Fáradt lehet, nem kicsit)

tulpon 2016.06.13. 14:11:19

Nem kellene semmiféle plecsni ahhoz, hogy a szülő számára csodálatos legyen egy gyermek, az sem lenne baj, ha a sportversenyeken harmincadik lenne. Nyilvánvalóan nem lusta, igyekszik, tanul, ez önmagában nagyon szép dolog. Lehet keresni esetleg alternatív iskolákat, módszereket, viszont nem érdemes sírdogálni meg sajnálni magunkat, mert azt megérzi egy gyerek ha a szülei miatta szomorkodnak. Ez nagyobb szégyen lehet neki, mint hogy a többiek jobb jegyeket szereznek a suliban.

Jim Raynor 2016.06.13. 14:12:12

az én véleményem az, hogy csont kitűnő gyerek márpedig nem létezik. valamiből mindenképpen gyengébbnek kell lennie. mert nekem ne mondja senki, hogy a - minden tiszteletet megérdemlő!! - tudóspalánta gyerek tornából is ötös. vagy hogy az a gyerek aki tornából ötös az énekből is az :)

neeeem, egy-két-három négyes törvényszerű lenne, csak ugye a turbóanyukák kikönyörgik/követelik, hogy de ezen múlik a jeles bizonyítvány, hadd legyen már ez a tárgy is négyes helyett ötös.

szóval a színötös bizonyítvány az esetek 99,99%-ában bizony csalás. meg értelme sincs hajszolni.

Translator +X+ · http://www.szabadzona.hu 2016.06.13. 14:13:28

:: Vajon kevesebbek vagyunk attól, hogy később sakkra járattuk? Azt mondták, az jót tesz a mateknak, meg a logikának.

Hát, a mateknak leginkább a matektanulás tesz jót ;)

:: És rengeteg vita a férjemmel, aki este kilenckor még nyomja vele a matekot.

És este kilenckor a gyerek inkább aludjon.
A matektanulásnak általában az a baja, hogy a gyerek nehezen tudja elképzelni a tanulnivalót, és ha nehezen megy, időt kell szánni arra, hogy LERAJZOLJA a feladatot.
Este 9kor meg főleg nehéz bármit is elképzelni, főleg azt, amire egy gyerek rá sem bír nézni...

­DezInf 2016.06.13. 14:13:49

A posztból számomra az jön le, hogy a család megelehőtesen teljesítmény orientált, annak ellenére, hogy ennek az ellenkezőjét próbálja magával elhitetni.

rocky, sakk, szinkronúszás, estig tanulás sírással, és kiemelve a sporteredmények.

Persze a lényegi mondanivalója a cikknek igaz.
Nem az ötöstől lesz jó a gyerekeinknek.

De akkor viszont nem is feltétlenül kell ragaszkodni ehez, ha már ezt ilyen szépen felismertük !

A probléma hogy nincs erre jó módszertan. Természetesen foglalkozni kell a gyerekkel otthon. Viszont a gyerek értelemszerűen jobban szeretne játszani, mint tanulni. Jön a kényszer, zsarolás, sírás.
Ettől romlik a teljesítmény. Akkor is romlik ha nem tanulunk vele.
És kész a csapda.

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2016.06.13. 14:58:04

A teljesítmény attól eléggé tud romlani, ha a szülők nem tudnak megegyezni, mit csináljanak a gyerekkel, meg ha a gyereket nem kérdezik meg, milyen foglalkozásra akar járni az iskola mellett.

Jack__Bauer 2016.06.13. 17:28:24

Semmi jelentősége nincs annak, hogy általános iskolában kitűnő, jeles vagy csak 4 egész körüli a gyerek bizonyítványa. Pláne nem egy harmadikos gyereké...
-->