A vers örömforrás

2016. április 11.
A vers örömforrás, bánatűző, polgárpukkasztó, szójátékkal szellemesen játszó... A sorokban (esetleg azok mögött) minden kérdésre akad egy válasz vagy vígasz.
Juhász Anna, kulturális menedzser az irodalom világába született, és a mai napig központi szerepet játszik életében az olvasás. Édesapja a kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő: Juhász Ferenc. A Nemzet Művésze címmel is kitüntetett költő, szerkesztő tavaly hunyt el.
juhasz-ferenc2.jpg

 "Hétköznapok mindannyiunk életében vannak. Zsúfoltak, feszültek, boldogok, mosolyosak vagy szorongóak. Az, hogy milyenné tesszük ezeket a napokat, részben a mi döntésünk is. Én azt tanultam meg otthon, hogy az irodalom, a művészet, a vers egy módja annak, hogy gazdagítsuk életünket, napjainkat. Hogy egy hosszú nap elején, vagy fáradtan hazaérve egy-egy pillanatra megnyugvást találjunk." (Juhász Anna gondoltatai a költészetről a Blans.hu oldalon)
Anna küldetésének tekinti, hogy a kortárs irodalmat, írókat megismertesse és megszerettesse az emberekkel. Rendezvénysorozatai, beszélgetős irodalmi estjei évek óta azt bizonyítják, hogy jó úton halad.

Nagy öröm számomra, hogy megosztja velünk legkedvesebb versét. Anna volt az első beszélgetőpartnerem a példaértékű nők sorozatomban. Azóta is tisztelettel és elismeréssel követem munkásságát.   
Ha feltöltődésre, művészi élményre vágytok, látogassatok el egyik rendezvényére.
A szívének oly kedves verset édesapja, Juhász Ferenc írta, amikor Anna még csak néhány hetes újszülött volt:
Anna hét hetes
 
"Édes Anna, Juhász Anna:
kérlek ne hagyj majd magamra
hogyha hó lesz, hogyha tűz lesz,
ha majd könyörgő idő lesz!
Hiszen én azt nem is bánom
hogy nem fiam vagy, de lányom
s mosolygásod nyálas hamva
szárad bajszomra, s hajamra!
Nagy tél van most, nagy idő hull,
Balzsam, s Ménkű is elnémul,
ülnek a hó-kalickában,
mint egy túlvilági házban,
álmodnak csontot, vak reményt, 
kutya-sorsban nagy kutya-fényt!
Én is álmodok most Anna:
sohase maradj magadra
hisz én sohase hagyom gyermek
hogy tűz-hited dermedjen meg,
hogy a temetők fussanak 
őskori homlokod alatt,
hogy vak lovak nyihogjanak
ember-tűzvész szíved alatt!
Ezért mondom édes Anna,
kiáltozom Juhász Anna,
az vagy:sorsunk csöpp bizalma:
Anna, Juhász Anna, Anna!"

 

11202893_975174389190224_1325252363342476269_n.jpg 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fitmind.blog.hu/api/trackback/id/tr448584490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
-->