Nem mi döntjük el, melyik országba születünk, de azt igen, hogy az életünkkel később mit kezdünk. Vannak utak, amiket be kell járnunk; ha közben figyelünk a pozitív dolgokra és magunkra, boldogabb és tudatosabb életet élhetünk. Nekünk, vajdaságiaknak is szárnyakat adhat a származásunk. Varga Izabella, akit az ország a Barátok közt Nórájaként ismer, ugyancsak Szerbiából indult. Közös bennünk, hogy értékelni tudjuk a félelem nélküli hétköznapokat. Hálával és örömmel tölt el, hogy beszélgethettem az elbűvölő és kedves művésznővel.
Tizenhárom éve jöttünk el férjemmel a Vajdaságból. Óriási élmény volt végre az anyaországban élni, de a kezdet nem volt könnyű. Te mikor költöztél át Magyarországra, és milyen emlékeid vannak az első évekről?
Húszévesen jöttem el otthonról, Óbecse nevű szülővárosomból, egyetlen bőrönddel. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Színitanodájába érkeztem, arra berendezkedve, hogy önállóan fogok élni, elszakadva a szüleimtől. Ez nem volt újdonság, hisz előtte már albérletben laktam Újvidéken az egyetem miatt, amit félbehagytam, amikor megkaptam ezt a lehetőséget. Bizonyos értelemen hatalmas megkönnyebbülés volt eljönni otthonról. Úgy éreztem, hogy a saját lábamra állok. Büszkeséggel töltött el, hogy anyagilag is meg fogom tudni oldani az életemet, és már nem jelentek terhet a szüleim számára.
A háború alatt mindenki szegénnyé vált Szerbiában, így mi is. Az albérletem, az utazásaim és az egyetemi kiadások megviselték a család pénztárcáját. Mégis, ha meg kellene fogalmaznom, hogy mi adta a végső löketet, akkor az a háborús, nyomasztó légkör, ami merényletként ért mindannyiunkat. Nagyon örülök, hogy volt bátorságom elindulni. Rengeteg erőt adott, hogy az aggodalmat, a szomorúságot és a félelmet magam mögött hagytam. Olyan életet élhettem, ami egy húszéves embernek jár, a badarságaival és a felelőtlenségeivel együtt.
Vágytam arra, hogy olyasmivel foglalkozzam, ami egy korombeli fiatal életében természetes, és ne olyan dolgokkal, melyek folyamatosan az elmúlásra, a kiszolgáltatottságra, vagy éppen az erőfölényekre emlékeztetnek. Ez sikerült is, hisz a színház világa szabad és nyitott közeg, ahol az ember sokkal jobban felvállalhatja az érzéseit, mint máshol. Ugyanakkor nem volt könnyű ez az időszak, éppen azért, mert eljöttem otthonról, a szüleim közelségéből. Szegény és magányos voltam. Hiába beszélték az anyanyelvem, itt egészen más típusúak az emberek, más a mentalitás és a humor. Eltartott egy ideig, míg akklimatizálódtam. Ebben sokat segítettek az osztálytársaim, jó kis csapat voltunk... Visszatekintve örülök, hogy volt bátorságom, erőm és kedvem Magyarországra költözni.
Boldogság és siker várt itt rád. Hogyan talált meg a Barátok Közt Nórája szerep?
Két évet töltöttem Zalaegerszegen, majd Kecskemétre szerződtem, és ott játszottam három évig. Egy fiatal és elszánt társulatba csöppentem bele. Minden megtörtént velem, ami miatt az ember színész akar lenni és a színházat választja létformának. Maga volt a csoda ez a három év. Sok jó szerepet kaptam, nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy elégedett legyek és boldog. Ott találkoztam a későbbi férjemmel, Lendvai Zoltán rendezővel. Ez lett életem egyik legmeghatározóbb időszaka. Amikor ez a társulat befejezte a három éves munkáját – ennyi bizalmat kaptunk a várostól –, megláttam egy hirdetést, melyben szereplőket kerestek egy napi sorozatba. Nem tudtam, mi ez. Egy színész rendszeresen jár castingokra, így mentem el erre én is. Aztán az életem úgy hozta, hogy egyik jó helyzetből csöppentem bele a másikba, minden átmenet nélkül.
Milyen volt a kezdet?
1998-ban indult a Barátok közt. Hasonló élmény volt, mint Kecskemét, olyan értelemben, hogy ismét valami új dologra állt össze egy társulat. Nagy elvárások és izgalom övezte a kezdetet. Olyan dologra vállalkoztak a sorozat készítői, ami még nem létezett Magyarországon. Hatalmas támogatást kaptunk az anyacégtől Németországból, szakemberek hada jött segíteni az indulást. Éreztük, hogy nem egy átlagos történet kezdődik. Persze ha valaki azt mondta volna, hogy tizennyolc év múlva itt beszélgetünk a kanapén, és még mindig a Barátok közt lesz az egyik fő szál az életemben, valószínű, hogy nem hittem volna el.
Budapestre költöztetek, népszerű lettél. Nagyon sok új impulzus ért. Hogy élted meg?
Szerencsés természetem van, mert mindig belevetem magam valaminek a sodrásába. A szerelem szárnyán sodródtam akkor, jól éreztem magam. Összeköltöztünk a későbbi férjemmel, kialakítottuk az első kis otthonunkat. Mindennap moziba vagy színházba jártunk. Olthatatlan szomjam volt, minden bemutatót láttunk. A bőség csodája lenyűgözött. Élveztük, hogy ketten vagyunk, hogy együtt vagyunk, akkor nem voltak még gyermekeink. Amikor Zoli vidéken rendezett és nekem szabadnapom volt, felültem egy vonatra, elutaztam hozzá. A sorozatban is nagyon jó hangulatban dolgoztunk, barátságok szövődtek. Remek társulattá váltunk. Sokat buliztunk, összejártunk társasozni, együtt mentünk koncertekre vagy megünnepeltük valakinek a születésnapját. A szerelem, a kultúra és a barátok álltak a középpontban. Rendkívül intenzív és tartalmas időszak volt.
Hosszú ideje játszod Nórát. Mit adott neked ez a sorozat?
Elsősorban biztonságot. Ez a szó jut eszembe először. Nem csak anyagi értelemben, hanem arra gondolok, hogy húsz éven át ugyanahhoz a csapathoz tartozni, ajándék az élettől. Akkor is, ha ennek van egy másik oldala is. Szinte családtagként tekintünk egymásra, és sok mindent megengedünk magunknak, például azt is, hogy konfliktusokat vállaljunk fel és oldjunk meg. Ritka, hogy az ember a munkahelyén ilyen mélységekben és távlatokban tartozhat másokhoz.
A munka és a család mellett mindenkinek kell valami, ami feltölti. Egy interjúban nyilatkoztad, hogy ez neked a coaching és a pszichológia. Erre mennyi időd jut?
Erre mindig jut időm, mert szinte csakis ilyen típusú könyveket vásárolok, olvasok. Szomjazom az információt, képben szeretnék lenni. Annak ellenére, hogy nem ezzel foglalkozom, ezt a tudást próbálom mélyíteni és az újdonságokat nyomon követni. Kíváncsi vagyok, és imádok tanulni.
Terveid vannak ezzel kapcsolatban a jövőben?
Nem tudom. Elsősorban azért foglalkozom vele, mert érdekel. Egészen fiatal koromban vettem észre, hogy „vonzom” az embereket. Velem szeretnék megbeszélni az életük alakulását.
Hozzám fordulnak, ha öröm vagy bánat éri őket, és ezekre a beszélgetésekre évekig hivatkoznak. Azt mondják, nyugalmat, erőt és derűt kapnak tőlem. Ezért szeretem a coachingot is, ebben mindenre szükség van, ami én vagyok. Benne van a lelkem, az agyam, a múltam, az érzéseim, a benyomásaim és az ösztöneim. Azok a dolgok fárasztanak az életben, melyekhez csak egy-egy szeletkére van szükség belőlem. Hosszú távon nem tudok jópofán mosogatni. Nem tudok egy jót főzni, ha nem találok ki valami újat, mert zavar, hogy csak valaminek a megismétlése történik.
Olvastam, hogy a gyermekeidnek is kreativitással segítesz tanulni.
Igen, sokkal könnyebb úgy megjegyezni dolgokat, hogy vicces rajzokat készítek nekik. Most éppen a rendhagyó ragozású igéknél vetettem be újra a képregény rajzoló képességemet. Egyszer néznek rá, és tudják, hogy melyik igére kell odafigyelni. Máskor vicces szavakat vagy történeteket találunk ki, amikre könnyen emlékezhetnek. Imádom, hogy így érjük el a sikert, és nem csak a puszta hatodszori kikérdezéssel.
Nőként is ragyogsz. A mozgás és az egészségtudatos táplálkozás fontos számodra?
Szerintem mindenkinek el kéne jutnia arra a pontra, hogy átgondolja, hogyan táplálkozik. Nem a ruhaméret miatt. Egyszerűen azért, mert ha azt szeretnénk, hogy az unokáinkat mi vigyük majd sétálni, akkor el kell hogy jöjjön az a pont, amikor tudatosabban figyelünk a testünkre, hisz azt várjuk tőle, hogy jól szolgáljon bennünket. A sport is rendkívül fontos, de csak olyan formában és mértékben, amiben örömet tud adni. Én nem szeretnék százszor lábat emelni, csak azért, hogy feszes legyen a fenekem. A célirányos dolgok távol állnak tőlem. Azzal foglalkozom, ami nekem örömet okoz. Most éppen forró jógára járok, mert nagyon jól érzem magam közben és utána.
A biztos családi háttér az egyik legfontosabb dolog az ember életében. Húsz éve vagytok együtt a férjeddel. Mi a hosszú kapcsolat receptje nálatok?
Mindannyian keressük a boldogságot. Sokan sokféle receptet használnak arra, hogy ezt az érzést megtalálják vagy újra felfedezzék. Az élet lüktetése manapság gyakran úgy alakul, hogy az emberek bizonyos fázisokban újratervezik az életüket. Nem trendi ma a terhek cipelése, inkább az a meglátás, hogy le lehet és le is kell tenni őket. Az új kapcsolatok új lendülettel és lehetőséggel teltek, ez segít átvészelni az embereknek a boldogtalanságot.
Mi a férjemmel még sosem fáradtunk el. Bár nem egyszerű a mi feladatunk sem, támaszai vagyunk egymásnak, és ha baj van, még jobban összezárunk. Nagy örömet okoznak nekünk a gyermekeink és az az élet, amit kialakítottunk magunknak. Elégedettek vagyunk a mindennapjainkkal, azzal amit elértünk, és még rengeteg dolog van, amit együtt tervezünk és szeretnénk megvalósítani.
Példaértékű nők sorozatomban mindig felteszek egy zárókérdést. Mit üzennél, hogyan élhetünk boldog életet és lehetünk sikeresek?
Ne féljünk a kihívásoktól, még ha elsőre ijesztőnek tűnnek is. Az életem megtanított arra, hogy a legszörnyűbb dolgoknak is lehetnek olyan következményei, amik nem feltétlenül ott és akkor, de biztos értelmet nyernek, és még akár boldoggá is tehetnek. Paradox helyzet, de én például a háborúnak köszönhetem, hogy itt és most boldog és sikeres életet élek.
szerkesztő, szövegíró, tartalommarketing-blogger
Ha szeretnél még több vajdasági vonatkozású cikket olvasni, ajánlom:
